Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

KOVAI CECÍLIA: Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között

KOVAI CECÍLIA Az átokról. „Cigány beszéd" a gömbaljaiak között A kutató, az antropológus ritkán indul el a terepre előzetes ismeretek, korábbi szakirodalom tájékozódás, illetve magában kialakított sztereotípiák nélkül. Attól a pillanattól kezdve azután, hogy megérkezik az általa tanulmányozottak, egyben vendéglátói közé, ezek az ismeretek folyamatosan változni, módosulni, gyarapodni kezdenek. Sok esetben a találkozás előtt még fontosnak vélt területek elvesztik jelentőségüket, mivel a megélt és megfigyelt hétköznapok világában nehezen lehet a nyomukra bukkanni, más dolgok, melyek az előzetes felkészülés során talán fel sem igazán vetődtek, hirtelen a középpontba kerülnek. Néha olyan jelenségek kapnak sokkal mélyebb jelentést, melyekre számított az ember, csak nem feltétlenül ugyanabban a szerepben. Hasonló eset történt velem is a gömbaljai cigányok között végzett kutatásom során. Az átok mint beszédaktus fontossá vált számomra mind a mindennapi kapcsolatteremtésben, mind pedig kutatási témaként éppen azért, mivel számukra is fontos volt. M ár a gömbaljai cigányoknál tett első látogatásaim

1 alkalmával szembetalálkoztam az átok kulturális jelentőségével.

2 Akkoriban még leginkább különbségekben gondolkoztam a „cigány" kultúra megértésével, leírásával kapcsolatban, egyfajta cigány-magyar vagy magyar cigány (romungro) - oláh cigány oppozícióban. Ebben az összefüggésben vált számomra fontossá az átkozódás „intézménye", amelyet a gömbaljai cigányok a „cigányos beszéd" egy jellemzőjeként határoztak meg. Mára ezek a korábban feltételezett ellentétek sokkal elmosódottabbakká váltak számomra azokban a beszédjátékokban, amelyeket akár a gömbaljai cigányok játszanak átkozódásaikkal, vagy akár azokban, amelyeket én játszom, mikor terepmunkám tapasztalatait értelmezni akarom. Ezeknek a tao; pasztalatoknak a java része szövegekből, beszédekből áll, olyanokból, amelyeket a cigars nyok nekem vagy jelenlétemben mondtak el, amelyekkel különböző történeteket mesélik nek el - néha nekem, jóval többször más cigányoknak, olykor ugyanazt a történetet ^j- sokszor végigmondva. J5X Szövegek és történetek. Nekem a terepen hallott történetek képezik a gombaljai ci~S§ gány é'et szövegeit, míg az olvasónak az én szövegeim a gömbaljai cigány élet történetei. Ezek a történetek az átkozódás más és más aspektusait mesélik el, illetőleg azt, hogy a gömbaljai cigány élet át van szőve az átok és átkozódás legkülönbözőbb módjaival. Hol fegyverként használják, hol magyarázatként, néha inkább játékként. Sok esetben egyszerre több céllal is alkalmazzák, de általában áttételesen szövődik bele a gömbaljai cigányéletbe, ezért csak más jelenségekkel együtt lehet bemutatni és értelmezni. Már terepmunkám előtt a szakirodalom is felkészített erre a jelenségre, úgyhogy voltak H72 bizonyos elvárásaim az átkozódással kapcsolatban: „Nagyon észnél kell lennünk, ha si-