Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után
levanciáját. 10 A nagy mintaegységgel dolgozó statisztikai felméréseket ezen a ponton egészítik ki az egyéni életutakat központba helyező vizsgálatok. Tanulmányomnak ebben a részében a hat életpályából hármat fogok bemutatni, melyeket két nő (Y P. sz. I 922; F. E. sz. I 923), és egy férfi (T. Á. sz. I 939) osztott meg velem. I I Valamennyien Szilágyborzáson élnek, reformátusok, földművelők voltak, és most nyugdíjasok. 12 V P. a közeli Nagyfaluban született, gyermekkorában visszaköltöztek a szülei egy időre Borzasra (hiszen az édesapja idevaló volt), majd kiköltöztek a tanyára, s végül is férjhezmenetele után telepedett le a faluba, s azóta folyamatosan itt él. F. E. a mindössze I km-re levő Szilágybagoson született, és I 946-tól, férjhezmenetele óta él Borzason. T. Á. itt született, és soha nem is töltött hosszabb időt máshol. Családi állapotukról röviden az mondható el, hogy V. P. özvegy, négy gyermeke van, egy lánya, aki a faluban, és három fia, akik Szilágysomlyón, illetve Szatmáron laknak, ő pedig egyedül él; F. E. özvegy, gyermektelen, s jelenleg a szintén özvegy húgával él egy házban; T. A. nős, két fia van, akik Szilágysomlyón telepedtek le. Mindhárman földműves családban nőttek fel: F. E. és T. Á. szülei kisgazdák voltak, mígV. P. édesapja nagygazda, 300 holdnyi földterület tulajdonosa volt. Egyikőjük sem tanult semmiféle szakmát, így a földművelésen és a háztartási teendőkön kívül, amit gyermekkorukban szüleiktől és közvetlen környezetüktől elsajátítottak, nem értettek máshoz. Ezt V P. egyenesen „csacsiságnak" nevezte, természetesen az utólagos perspektívából, hiszen akkor, amikor őket a munkára és a majdani önálló életre szocializálták, ez tűnt a legcélszerűbbnek. Csakhogy néhány évvel később ez a tudás már messze nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket. Az alábbiakban röviden bemutatom külön-külön mindhármuk életútját, majd ezután térek rá az elemzésre. A szegény családba született F. E. igen korán arra kényszerült, hogy a korához képest későbbi és nehezebb munkafolyamatokat is ellássa. Édesanyja betegsége miatt már I 3 éves korától neki kellett ellátnia az asszonyi feladatokat. Majd édesanyja felerősödése után cselédnek szegődött, kezdetben a közeli településekre (Alsóvalkó, Szilágysomlyó, Ketele), majd I 938-ban a Temesvártól 23 km-re fekvő Orczyfalván szolgált egészen 1940ig, amikor Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. I 946-ban férjhez ment egy borzási férfihoz. Mivel szűkös anyagi lehetőségeik folytán nem tudtak önálló házat venni vagy építeni, három évet a férj szüleivel egy lakásban töltöttek. Az önálló egzisztencia megteremtésére nem lévén más módjuk, 1949-ben eltartási szerződést kötöttek egy o gyermektelen házaspárral, hogy a ház fejében gondozzák őket. Megélhetésüket a földve. művelésből biztosították: egyrészt saját kis parcellájukat művelték, másrészt mások földjén o is dolgoztak vagy felesként, vagy napszámosként. A kollektivizálást-bár ők maguk nem jgX voltak kitéve sem a nagy megalázásoknak, sem a nagy meghurcolásoknak - nagy traug maként élték meg, hiszen azt a kevés kis vagyont is elvesztették, amit addig birtokoltak: C;:(N szegényekből nincstelenekké váltak. A szocialista ideológia ígérte társadalmi és vagyoni kiegyenlítődés, illetve a foglalkozásstruktúra megváltozásával megnyílt társadalmi emelkedési lehetőségek sem nem kárpótolták, sem nem vigasztalták őket, hiszen nem jelentkeztek olyan relevanciával, hogy ez földművelői mentalitásukon és jövőterveiken változtatott volna. Továbbra is a faluban maradva F. E. a kollektívában dolgozott, a férje pedig az állattenyésztésben. 1997-ben lett özvegy, s miután néhány évig egyedül élt, hozzá90 költözött az ugyancsak özvegy húga.
