Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban (Wilhelm Gábor interjúja Lehtinen Ildikóval)

vastenyésztéssel, és mennek, és nomadizálnak, de a nők nem. Ugyanezzel a problémával találkozhatunk Finnországban is, északon a rénszarvastartó vidékeken. Tehát itt egyszer végre hasznosíthatom az eddig összegyűlt finnországi anyagot, és felhasználhatom azt a metódust, melyet a hasonló témájú kutatásokban alkalmaztak. Úgy látszik, hogy a nőknek nagyon fontos szerepük van a közvetítésben, abban hogy miképpen jutnak el bizonyos javak a pásztorokhoz, nomadizálókhoz, mivel a nők általában a városiasodó központokban élnek. Meg lehet végre mutatni, hogy a nők közvetetten mennyire nagy szerepet játszanak a nagyobb kulturális változásokban. Mennyire dominai általában a nő mint téma a kutatásaiban? Ez annyira erősen kiütközik szerintem mindenben, mint a viselet például. Nemcsak azért, mert ők hordják még a díszesebb, szebb viseletet, ahogy ez is egy szempont, hanem hogy mennyire meghatározó szerepük van bármilyen újításban, változtatásban vagy éppen a hagyományoshoz való ragaszkodásban, a viselet történeti alakulásában. Sokat foglalkozott azzal, és nem csupán a kiállításaiban, hogy miképp lehet megtölteni élettel a tárgyakat, hogyan lehet őket életre kelteni. Mennyire tartja ezt a megközelítést általánosnak a finn muzeológiában, vagy mennyire egyéni filozófia ez inkább? A Finn Nemzeti Múzeum néprajzosai nem járnak gyűjteni. Azt lehet mondani, hogy körülbelül 20 vagy 25 éve kezdődött Finnországban egy újabb folyamat a néprajzi muzeológiában, aminek az az eredménye, hogy nem járnak gyűjteni, hanem a Finn Nemzeti Múzeum például Finnország különböző részein vagy kapott, vagy vett egyegy paraszti kúriát annak az egész tárgyi anyagával együtt. Ezeket nem a hagyományos módon vették meg, tehát hogy begyűjtötték hozzá a tárgyakat, majd beleltározták, és ott van náluk a raktárban, hanem ezek a házegyüttesek, Finnország különböző részein, ott maradtak a helyükön. Leltározva vannak, de a tárgyaik teljesen az eredeti helyükön maradtak. Ezeknek a regisztrálása, feltárása és elemzése, kutatása az, amit most a Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya végrehajt. Ez jelenti most a néprajzi muzeológiai munkájukat hosszú ideig. Egy kicsit tehát más viszonyban vannak a néprajzi kutatással, a kutatandó tárgyi világgal? Ez egész más. Én nagyon fiatalon kerültem be a múzeumba, 1971 óta dolgozom ott, most lesz harminc éve. Mikor bekerültem, akkor a raktárban csak leltároznom kellett. Kiadták a feladatot, hogy leltározzam be a finn ékszereket. Az eredeti információk régi szép, ékes finn nyelven voltak hozzá, és svédül is természetesen. És akkor elkezdtem ezekkel foglalkozni, nagyon érdekesnek találtam, majd mikor végeztem, odaadták a finnugor ékszereket, hogy ezeket is leltározzam be. Ezt is megcsináltam, és közben olyan érzése volt az embernek, hogy itt van ez a nagyon szép csat, ez egy másik csat, ez egy harmadik csat és így tovább. És körülbelül ennyi volt a leltárkönyvben is, a dokumentációban is, vagy kicsivel több. Arra gondoltam, hogy ezeknek van valami történetük, és mi lehet az. Akkor, I 975-ben adtam le először egy tervet a finnugor tárgyak érteimezé-