Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban (Wilhelm Gábor interjúja Lehtinen Ildikóval)

hogy mit gyűjtök. Tehát én ugyanazokra a területekre megyek el, ahol elődeim jártak, a finn kutatók. Én szeretem azt a százéves távolságot. És akkor úgy érzem, hogy ennek van valamilyen értelme, van valamilyen összehasonlítási alap, mert ugyanarról a helyről gyűjtötte valaki a tárgyakat. Ez a hely a falut jelenti? A faluról van szó, igen, mint gyűjtési egységről. És mivel az akkori dokumentáció is megvan, és ez a mostani dokumentáció is meglesz, így lesz egy százéves perspektívája az anyagnak, és nem is elsősorban nekem, hanem a következő generációnak is. Amit nagyon jól ki lehet használni. Azt, hogy gyűjtünk ezt-azt, amazt, ezt nem tartom valami jónak, megmondom őszintén. Ez természetesen egyéni álláspont. Náluk ilyen kritériumok hiányoznak. Ilyen érdekes dolgok vannak, hogy például bejártam, azt lehet mondani, az összes baskíriai udmurt és mari falut. Tényleg következetesen mindegyik faluba elmentem. Utána voltam az udmurt múzeumban 2000 nyarán, és megmutatták megint a raktárát. Ilyen csodálatos rend, gyönyörű. És hát teljesen elájultam, mert azok a tárgyak, melyek az otthonokban a legáltalánosabbak, például ilyen nagyon egyszerű kis tálaló, mindenütt megvan, falusiak készítik, asztalosmunka, és tényleg minden házban megvan, ebből nincs egy darab sem. Az olyan tárgyakat, melyek nagyon általánosak mindenhol, egyszerűen nem gyűjtik be, talán éppen azért, mert számukra még túl mindennaposak, még túl élők. Begyűjtik az archaikusnak vélt tárgyakat. Én ezt nem tartom jónak. Ilyen kérdésekben voltak azután véleménycserék köztünk, ezekről beszélünk. Ezt hála istennek nem kritikának fogják fel, nem bírálom az ő gyakorlatukat, hanem csupán megállapítások. Folytatnak nagyobb kutatásokat? Igen, de én ezekkel a múzeumi kutatókkal nem nagyon voltam együtt terepen. A mariknak nincsenek is ilyen kutatóik, így nem is nagyon lehet a kutatókkal kapcsolatot tartani. Mikor például Tamara Molotovával együtt terepen dolgozunk, mindegyikünknek megvan a saját témája, és azt dolgozza fel. Tehát nincs közös kutatási témánk. Érdemes azonban itt még néhány olyan kutatási projektet, finnugor népekkel való finn együttműködést megemlíteni, melyet nem kifejezetten néprajzosok kezdeményeztek, de amelyek tematikájukban nagyon hasonlóak. Finnországban Seppo Lallukka az, aki szintén létrehozott egy kisebb szervezetet a mari diaszpóra kutatására. Szlávokkal és demográfiával foglalkozik eredetileg, valamint identitáskérdésekkel és főképp a diaszpóraproblémával, azaz a kirajzott marik történetével és mai helyzetével. Paul Fryer, aki szintén szociológus és néprajzos, Seppo Lallukkával létrehozott egy kutatási programot, melynek keretén belül a baskíriai marikat kutatták. Ok végeztek terepmunkát, és ők ténylegesen együttdolgoztak finnugor kutatókkal, kérdőíveket használtak.