Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

elfoglalt helyek átalakíthatók valamilyen társadalmipresztízs-pozíciókká. A 18. század közepén egy vékony nemesi-uradalmi társaság képezi a csúcsot (ebbe időnként a Festetics család is beleértendő), alatta egy széles kézműves, szolgáltató csoport látható, frissen beköltözött és régebbi családok, új mesterségek és hagyományos mesterségek képviselői együtt. Ez a városi felső közép. A szőlőműves és gazdacsoport ehhez kötődik, de inkább alatta foglalja el a társadalmi teret (pedig vagyonban, jövedelemben még nem indult meg jelentős visszaesése). A I 9. század közepére a kép módosul. A nemesi-tisztviselői társaságot az uradalmi tisztviselők váltják fel. Kialakul egy másik, szintén az uradalomhoz köthető társadalom, az uradalmi igazgatásban és gazdálkodásban alkalmazott emberek uradalmi világa, ennek saját hierarchiája jól követi az alkalmazottak rendi hierarchiáját (tisztek, irányítókszakemberek és legalul a cselédek). A városi felső középrétegben megerősödik egy, inkább a szolgáltatásokhoz köthető foglalkozási csoport, erősebbé válik némileg az örökölt pozíció, s megindult a szőlőműves és egyben a szőlőhegyen kinn lakó népesség leválása a városról. Mind ez ideig azokat a tendenciákat kíséreltük meg kielemezni, amelyek a nagyobb gyakorisággal előforduló keresztszülőpárokra jellemzők. A keresztelések többségében azonban egyetlen egyedi pár jön elő. Vajon ilyenkor nem másfajta, az előbb felvázolt mellett élő és esetleg többféle gyakorlatról beszélhetünk, amely házaspárokat, személyeket köt össze, s ilyen értelemben individualizálja a komasági viszonyt? A bevándoroltak, az állandó mozgásban levő családok más értékeket is képviselhettek, más stratégiát építhettek fel. Először próbáljuk leválasztani az olyan egyedi eseteket, amelyek speciálisak. Viszonylag gyakori, hogy a plébános, egy káplán vagy egy szerzetes az egyik keresztszülő. A keresztanya ilyenkor a leggyakrabban egy népszerű nő, aki férjével, másokkal is részt vesz a ceremóniákon. Nem vizsgáljuk ezeket az eseteket, de itt semmiképpen sem egy sajátos kapcsolatról lehet szó. Máskor a keresztanya van csak feltüntetve. Néhány évben a „baptisans" (azaz a keresztelést végző pap) + keresztanya van beírva. Tehát a hiányzó keresztapa esetében is gondolhatunk társként a keresztelő papra. Találunk arra is példát, hogy a plébános nem írt az anyakönyvbe keresztszülőt, hanem csak azt jegyezte fel, hogy végveszélyben a bábaasszony végezte a szertartást. Az egyedül felbukkanó asszonyok közül több igazolhatóan bábaként szolgál, tehát egyes esetekben a csonkának tűnő bejegyzés a bábakeresztségre utalhat. Hasonlóan külön eset a törvénytelen gyerekek megkeresztelése.

34 Itt megfigyelhető, hogy igen gyakori az, hogy egy máskor sosem felbukkanó pár áll ott a keresztségnél. Ezek között sok esetben igazolhatóan nem házaspárok fordulnak elő. Gyakori az is, hogy egy szülő és kiskorú gyereke vállalja el a keresztelést. Ez a gyakorlat azt is sugallhatja, hogy e két utóbbi párosítási forma presztízse kisebb lehetett. A törvénytelen gyerekek helyzete azonban teljesen külön kérdés. Nemcsak a társadalomban marginális cselédlányok, prostitúcióból élő nők szülnek házasságon kívül gyermeket, hanem úrileányok, jómódú iparosok leányai is. Az 1830-as évektől megfigyelhető tízszázalékos i 1 legitimitási arány arra mutat, hogy társadalmi jelenséggé vált a probléma. Ezzel a kérdéssel itt nem tudunk foglalkozni, de rá kell mutatnunk, hogy statisztikailagezek az esetek is megnövelhetik az egyedi házaspárok arányát, anélkül hogy másfajta keresztszülői kapcsolatra utalnának. A néprajzi irodalom is külön esetként vizsgálja a falusi népességgel együtt élő ci-