Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Alban Bensa - Isabelle Leblic, ed.: En pays Kanak. Ethnologie, linguistique, archéologie, histoire de la Nouvelle-Calédonie Körösi Katalin

KÖRÖSI KATALIN Alban Bensa - Isabelle Leblic, ed.: En pays Kanak. Ethnologie, linguistique, archéologie, histoire de la Nouvelle-Calédonie. Paris: Éditions de la Maison des sciences de l'homme. 2000. 368 p. /Mission du Patrimoine ethnologique - Collection Ethnologie de la France, cahier I4-/ „ É\ kanakok földjén" - e címet akár egy, az etnológiai érdeklődés kibontakozásának korában íródott, egy távoli nép „egzotikus" kultúráját, látványos rítusait megörökítő hangulatos útleírás is viselhetné. Vagy gondolhatnánk például egy „monografikus igénnyel" szerkesztett, leíró jellegű néprajzi munkára is. Jelen kötet azonban etnológiai-antropológiai, nyelvészeti, régészeti és történettudományi tanulmányok gazdag tárháza a 20. század utolsó évtizedéből, amely Új-Kaledónia társadalmának, kultúrájának változásaira és az átalakulás, a modernizáció lehetséges útjaira koncentrál. Azon jelenségekre, kulturális válaszokra, alkalmazkodási stratégiákra, amelyeknek köszönhetően e kis óceániai szigetcsoport lakói átvészelték a gyarmatosítás időszakát, sikerrel küzdöttek identitásuk megőrzéséért, a politikai és kulturális önrendelkezés fokozatos kivívásáért. Az írások középpontjában - akár a főnökség intézményéről, a halászati jogról, akár a vallásról, a nyelvről van szó - a változások állnak. Ezen túlmenően azonban az egyes szerzők munkái rendkívül változatos képet mutatnak mind a kutatási témákat (időben és térben is), mind pedig az alkalmazott módszereket tekintve. A szerkesztőknek nem is sikerült elkerülni azokat a csapdákat, amelyekbe csaknem minden hasonló vállalkozás beleesik: a tanulmányok színvonala nem egyenletes, részben fedik egymást, részben pedig nehezen erőszakolhatok bele a kötet szerkezetébe. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy a kanak kultúra hallatlanul színes mozaikja rajzolódik ki előttünk, amely nem csupán értékes információhalmaz az Óceánia kultúrája iránt érdeklődő olvasó számára, hanem az eredeti célkitűzéseknek, a kutatási programot elindító szervezetek szándékainak megfelelően olyan biztos ismeretanyag, tudásalap, amelyből Új-Kaledónia döntéshozói is sokat meríthetnek és merítenek a születendő új állam megteremtésének folyamatában. A kötet létrejöttének körülményeiről még szólunk, előtte azonban álljon itt egy rövid ^2 történeti felvezetés. ^ A nyugati világ a kanak népcsoportok létezéséről I 774-ben szerzett tudomást: Új- «, Kaledónia őslakosaival a szeptember 5-én partra szálló Cook kapitány és kísérete találkozott először. A szigetvilág I 853-ban francia gyarmat lett, az őslakosokat csupán I 946- „.§ tói illetik meg az állampolgári jogok, s Új-Kaledónia jogi státusa napjainkban is Franciaország úgynevezett „tengerentúli területe". Etnikai összetétele - a több mint két évszázada tartó bevándorlás eredményeként - rendkívüli sokszínűséget mutat: az I 996-os népszámlálási adat szerint a lakosság 44.1 százaléka melanéz (kanak), 34,1 európai, 12 polinéz, 4,3 százaléka pedig ázsiai eredetű. A bevándorlók 90 százaléka a franciák által alapított fővárosban, a szigetvilág egyetlen igazi nagyvárosában, Nouméában és környékén él, ahol az őslakosoknak csupán 30 százaléka található meg. I 19