Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

FÜGGELÉK 1. „Me aztá idesapámat ehurcolták, úgyhogy hát hétszer vót a börtönbe. Össze vót törve, mikó hazajött hatodikszó úgy, hogy nem lehetett ráismerni. Kérdeztük, hogy hát: Idesapám, hát mit csináltak? Ne kérdjitek! Úgy engedtek ki, a második rosszabb lesz az elsőni, ha valakinek mondjátok, hogy hogy bántunk vélletek, visszajösztök, de ílve haza nem mentek. Soha nem mondta e szegín, a halála ágyán sorolta e, hogy micsoda csúfságokat csináltak vélle. A Meszesrű hordatták a hátukon a fát, és kifáradtak, me hát ugyi nehéz vót. Mikó beértek a börtön udvarára, akkó drága, rohantak a kútra, hogy igyanak, fétettek egy lyukas vedret, hogy mire az utósó odajutott, akkorra már a vederbű kifolyt a víz, inni se tott. Akkó, aszongya, jött a kommentát, aki parancsolt nekik: CulcaJDÜ Fétöröltette a ruhájukkal az összes sárt, amit oda elocsoltak a kút mellett. Akkó, aszongya, nekifogtak, kűdtík űket a bíróságra. Azt két olyan bök vót csinálva. Azt ide tettík a szemökhöz, azt a szeme pillája mind be vót tördelve a szemibe. Úgyhogy olyan piros vót a két szeme, mint a lang, mikor hazajött. Idesanyám állandóan a hideg vizes ruhát meg az aludttejes ruhát rakta reá. Na, mondom, a halálos ágyán árulta el. És akkó, aszongya, na mi csináltak. Aszongya, összekötöttík a heréjüket, és a hosszú madzaggal, aszongya: Futás! Mikó teljes sungba elindultak futni, akkó megrántották. Hát ugyi úgy vágódtak össze, arcuk, orruk, minden össze-vissza tört, nem vót rajtuk emberi kíp. így kínozták űket." (V. P.) 2. „Na aztá, mikó bejött ez a világ! Egyszer aztá üzeni idesanyám: Ha látni akartok, gyertek, aszongya. Mán le Nagyfaluba, me már akkó beköltöztek a tanyárú Nagyfaluba. Hogy megvettík a malmot, beköltöztek. Hát mikor mentünk le Nagyfaluba, este vót. Láttuk, jöttek a sok kivilágított ótók Csicsón lefelé. Huszonnígy család ki vót írva, hogy azokat deportálják, mint a zsidókat, ilyen nagyobbakat. Na lementünk, ott vágynak összecsomagolva, sírnak mind keservesen. Há sírunk mik is, hát mit tehet az ember. Na, búcsúzni jöttünk, ez az utósó. Hát, mit adott a Jóisten! Valaki valahunnét beleszóltak. Eccé látjuk, mennek visszafelé az ótók. Nem vót szabad evigyenek senkit. Valami fésőbb hatóságtó kaphatták a parancsot, me azok ingyen nem jöttek ki, de aztá ingyen visszamentek. Mer aztá a Jóisten ilyen csudát tett, hogy valaki beleszólt, és nem tudták evinni űket, a huszonnígy kulákot." (V. P.) 3. „Gyuri Aradra, ű sofőriskolába. Nígy évig vót itt a szemetén traktoriskolába, me mikó menni akart sofőriskolába, nem engettík meg, me az apja nem ment a társasba. Mikó felvételizett a szemetére, nem sikerült neki, evágták. Mondom ennek a Drágus Miklósnak, te, Miklós, kípzeled, mondom, Pityu benn vót a műhelybe, mondja, hogy kérdezte Gyuritú, hogy reméli a vizsgáját, hogy sikerült. Aszongya, olyan örömmel mondta, mindenféle olyan nagyon jó sikerült. S amíg nem ment az apja a kollektívába, drága, evágták. Drágus Miklós csinált egy kérvényt Margittára. Ement a fiú Margittára fevételizni, me aszonta, há mán nem vót mi csinálni, a főd e vót menve mind, kapaszkodni kellett az ílethez. Aztán ott sikerült neki. És Margittárú vót a szemetén egy fiú, azt szépen megcseríltík, Gyurit idetettík a szemetébe, margittai fiút hazavittík. Úgyhogy hát így csinálta meg Gyuri a traktoriskolát." (V P.) 4. „A Jóatya megsegített mindig, hogy sikerült úgy, hogy nem vót még egy lej hiányom se soha. Amit más elökött, seprűket, ami vót, mikó hoztak olyan seprűket, háziseprűket, azt be vót tíve, mán a damnának, hátú kaptam meg három kötetet, a rak-