Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

ként ideológiai és morális - tartalommal való feltöltése, valamint a munkaalternatívák kínálatában való szelekció már eltéréseket, elcsúszásokat jelez a hatalmi diskurzusban normatív értékkel felruházott, előírt jelleggel bemutatott és a realizált életpályák között. JEGYZETEK * A tanulmány az Arany János Közalapítvány támogatásával készült. 1. Az „egyéniség" kibontakozásáról és az életutak vizsgálatának tudománytörténetéről lásd Mohay 2000:760-790. 2. Az általános forgatókönyv létéről és jelentőségéről ír Mandelbaum („Minden kultúra egy általános forgatókönyvet készít az életpályára vonatkozóan, amely jelzi a főbb szakaszokat, megmondja, milyen választóvonalakra van szükség, és minden biológiai eseménynek társadalmi jelentőséget tulajdonít a születéstől a halálig." Mandelbaum 1982:34) és Niedermüller („Minden kultúra elkészíti az életpályának egy általános forgatókönyvét, amely tartalmazza a főbb választóvonalakat, megmondja, hogy mikor kell az átmeneteknek bekövetkezniük, és meghatározza a társadalmi jelentéseket." Niedermüller 1988:379). 3. Az „általános forgatóköny" használatakor nem szeretném a szocializmust megelőző időre vonatkozóan a statikusság illúzióját erőltetni, hiszen a parasztságnak sem mentalitása, sem életmódja nem volt sohasem statikus, főleg nem az első világháborút követően, viszont különbség van az addigi és az 1945-ös rendszerváltás utáni változások mértéke, kiterjedtsége, hatóköre és gyorsasága között. Míg az előbbi nem „forgatta fel" olyan drasztikusan a paraszti világot, s a kisebb és lassabban érkező „impulzusokat" interiorizálni és adaptálni tudta, addig az utóbbi több szempontból is lehetetlenné tette az alkalmazott életmódmodellek folytatását. 4. Sőt, Titon egyenesen fikciónak tartja az élettörténeteket, mondván, hogy „az élettörténet elbeszélése fantázia szüleménye, egy csinálmány, mert egy elrendezett múltat hoz létre egy jelenbeli személyiséggel, egy rendezetlen múlton" (Titon 1982:96). 5. Szemelvények a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének I 949. március 3—5-i plenáris ülésének határozatából, mely a következőképpen beszél a parasztság és a munkásosztály szükségszerű kapcsolatáról, egymásrautaltságáról: „A középparasztság a munkásosztály szövetségese. A középparasztságot be kell vonni a szocializmus építésébe." „A mezőgazdaság visszamaradottsága egyszersmind komoly akadályt jelent szocialista iparunk fejlődésében." „A munkásosztály történelmi feladata megszüntetni a kapitalista kizsákmányolást és felépíteni a szocialista társadalmat. Hogy megvalósíthassa a nagy művet, amely megfelel az egész dolgozó nép érdekeinek, a munkásosztály mozgósítja tartalékait, szövetségeseit." „A legfontosabb láncszem, amelytől függ a kollektív gazdaságok megszervezésére való áttérés: hogy széles tömegmozgalomként, a falvakhoz ellátási (fogyasztási) és eladási (értékesítési) és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó szövetkezeti hálózatot teremtsünk és fejlesszünk. A falusi szövetkezésnek az állami kereskedelemmel együtt feladata a város és a falu közötti árucsere megszervezése." (Falvak Népe 1949. március 27. 1-5.) 6. Míg I 950-ben a mezőgazdaságban dolgozók aránya 74,1 %, I 992-ben a lakosságnak már csak 22,3%-a foglalkozik agrártermeléssel főállásban. Az iparban és az építkezésben dolgozók aránya viszont 14,2%-ról ( I 950) 42,9-re ( I 992) emelkedik (Sharif I 985:47; Muresan 1994:54). 7. Ezekre az alábbiakban részletesebben is kitérek. 8. 1948-ban a lakosság 76,6%-a élt falun, és 23,4%-a városon, ám ez az arány 1992-re a következőképpen módosult: falusi lakosság 45,7%, városi lakosság 54,3% (Mureçan I 994:5 l).