Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)
egyiptomiak továbbfejlesztettek, a másik oldalán egy teljesen új város épült fel egy vízerőmű, gyűjtőgát mellett, amit az olaszok építettek. Elkezdtem a suc/ckal, a bazárral foglalkozni, mert engem ez érdekelt. Már nem a fesztivállal kezdtük, hanem a piaccal, asuqkal és a fejlődéssel, mert akkor nagyszabású fejlesztési projektek folytak. Mi is bele lettünk vonva, hogy csináljunk egy társadalmi hatékonysági vizsgálatot. Az ember gondolta, hogy ez alól nem szabad kibújni, hogyha már itt van. Munkát kell vállalni, nem szabad elefántcsonttoronyban maradni. De amellett engem a suq, a bazár, a piac érdekelt, Linát meg érdekelte a törvénykezés, a szokásjog, az iszlám bíróság és a polgári bíróság. Itt éppen úgy bejött az iszlám majdnem minden oldalon, úgyhogy nem kellett külön foglalkozni a fesztiválokkal, pedig azzal is foglalkoztunk, és akkor jött a rokonság meg minden. Ez kétéves munka volt, nem volt olyan hosszú, mint az indiai, nem volt olyan tömény. Még két évet ott kellett volna lenni, hogy teljesen hasonló jellegű dolgot össze tudjunk gyűjteni. Mégis jó volt, mert tanítottunk az egyetemen, és egy pár diákkal mentünk terepmunkára, akik továbbvitték a dolgot. A nyelvet ott is megtanultad? Ott is meg. Igen. Milyen nyelvet? Arab, ez arab volt. Itt se használtunk fordítókat, diákokkal voltunk, ami ebben más volt, mert tanítottunk, és vittünk diákokat magunkkal. Amikor visszajöttünk - 1976ban voltunk ott egy pár hónapig és 1977-től 1979-ig tanítottunk két évet ott -, vissza kellett menni Amerikába, én már akkor a Harvardon voltam, Lina meg a Brownon. Én Harvardra mentem I 974-ben, ő meg a Brownon kapott állást 1975-ben. De ez mind olyan szerződéses volt, szóval nem egy állandó. A Harvardon rögtön mondták, hogy nincs lehetőség, csak kívülállókat vesznek föl, tapasztalt idősebb kutatókat. Engem nemigen érdekelt, hogy mi történik, mert tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis vége lesz. Amikor visszajöttünk az 1980-as évek elején, akkor Lina csatlakozott egy fejlesztési projekhez Szudánban. 1980-1981 -ben ő visszament Szudánba a kisebbik lányunkkal, aki 3-4 éves lehetett, én meg elmentem a National Humanities Centerbe az idősebbik lányunkkal, aki 8 éves volt. Egy évre kaptam ösztöndíjat. Akkor nekem véget ért az assistant professor állásom a Harvardon, megkaptam az associatet, az is lement és akkor ennek vége volt. Fel sem merült a gondolat, hogy meg kéne próbálni, hogy állandósítsák az embert, mert nem is érdekelt. Nem volt olyan vészes a helyzet, mert akkor elmentem a Bowdoin College-ba, Maine államba. Az nagyon jó egyetem, az idősebbik lányunk odament tanulni. Ott tanítottam egy, másfél évig. Amíg Harvardban voltam, összejöttem Robert Gardnerrel és másokkal, és akkor kezdtük, hogy csinálunk filmeket Indiában és Afrikában, és 1983ban visszajöttem a Harvardra. Aránylag hirtelen váltással a filmhez fordultál, milyen motiváció van e mögött? Azt hiszem, ezen a listán, hogy én mikor mit csináltam, hirtelenebbnek tűnik a váltás, mert valahogy kifogynak a könyvek, és csupán filmek jönnek egy idő után, pedig a
