Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

nem csupán arról szól, hogy megtöltse az ember a gyomrát. Politikailag nagyon radikális volt a város. Az 1960-as évek végén nagy csaták voltak a kongresszus és a baloldal között. Ez is rettentő érdekessé tette. Ezek nem voltak klasszikus antropológiai témák, de rettentő érdekes kulturális és társadalmi témák voltak, amit antropológiailag lehetett volna megfogni. Nem volt kedvem kivonulni egy faluba, és ott végignézni, hogy ez RadcliffeBrown-féle funkcionalizmus vagy Lévi-Strauss-féle strukturalizmus, vagy mi. Hanem inkább az érdekelt, hogy itt vannak ezek a hihetetlen képek, amivel az ember szembekerül, és hogyan lehet ezt valahogy értelmezni. Mi ez, mit jelent, mi van, és mik az összefüggések? Azt hiszem, ez volt annak hátterében, hogy Bengált választottam. Még ott volt ez az indiai összefüggés a Chicagói Egyetemen. Edward Dimock, jó barát és professzorunk volt, akiről épp most, egy pár nappal ezelőtt hallottuk az özvegyétől, hogy meghalt, ő kezdeményezte ezt az egész bengáli dolgot. Bengáli nyelvi és irodalmi tanszék volt a Délkelet-Ázsia Központban. Többen voltak Indiából, Kelet-Pakisztánból - akkor még úgy hívták-, akik tanították a nyelvet. Előkészülésre átmentem egy féléves vagy egyéves tanfolyamon, mielőtt elmentem Bengálba. Valamit már tudtam bengáliul, úgyhogy már el tudtam kezdeni. Ez is számított nekem. 7\ kutatási terved milyen csomópontok körül mozgott? Elmeséltem, hogy mit láttam Kalkuttában. Aztán nagyon szembetűnt a tradíció, mely feltűnő volt Benáreszben. A modern és a tradíció viszonya. Weberrel kezdtem foglalkozni később még Chicagóban, meg Lévi-Straussszal stb. Erdekeit a struktúra és változás, Chicago erre is nagyon be volt állítva. Singer egy befolyásos könyvet adott ki erről (Singer-Cohn, eds. 1968), amibe Marriott, Cohn, Yalman mind írtak. De az volt az érdekes, hogy ennek ellenére nekem rettentően tetszett Dumont és Lévi-Strauss munkája. Rájöttem, hogy az indiai vallásról nem volt antropológiai irodalom, mert ami antropológia volt, az a régi gyarmati antropológia volt. Antropológiai felmérések, amit az angolok kezdtek, és az indiaiak folytattak. Falutanulmányok, helyi leírások. Mindegyik monográfiának megvoltak a fejezetei: vallás, gazdaság, kaszt, és akkor ez így volt Bengálban vagy Dél-Indiában. Valahogy csak a szavak változtak. Ez volt egy oldalon, aztán ott voltak a már inkább társadalmi, még inkább gazdasági antropológiai munkák és esetleg a még messzebbről a Marx befolyásolta dolgok, mint André Béteille-nek a kasztról és az osztályokról szóló munkái, Fred Bailey munkái. Azon fordult a kérdés, hogy mi a kasztrendszer (Bailey I 960; Béteille 1965; 1969). Az osztály szélsőséges formája, rétegződés vagy ez egy kulturálisan alapvetően különböző társadalom. Dumont szerint az embernek nemcsak úgy kell néznie ezt, mint a társadalom rétegződését, hanem hogy az ottani kategóriákon keresztül nézve mik az alapfeltételei az ilyen társadalomnak, mi a jelentősége. Nemcsak a rétegződés extrém formája, hanem hierarchia is. A hierarchikus társadalomnak vannak olyan dimenziói, amik teljesen mások, mint a nyugati társadalmak. Dumont az összehasonlítást vetette fel. Mi ráerőszakoljuk valahogy a társadalmat illető saját meglátásunkat és felfogásunkat az indiai társadalomra, és azt hisszük, hogy ez társadalmi struktúra vagy társadalmi rétegződés. Pedig itt egy teljesen másfajta társadalommal állunk szemben, ahol a jelentőségek mások, és a hierarchikus rendszer más, a kategóriák mások. A tisztaság és tisztátalanság a fontos, nem a hatalom, vagy legalábbis nem a hatalom és kultúra, a tisztaság és tisztátalanság és hierarchia összefüg-