Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Helyzet - Derne Péter: Az Időképek című kiállítás működése: közönséges kapcsolat

nem működött a számítógép, nem élt a naptárelméleti illusztráció sem. Kifejezetten lehangoló befejezés! Mindannyian tudjuk, hogy milyen nehéz folyamatosan karbantartani a tárlatokat, s ez fokozottan áll egy ilyen hosszú ideig nyitva tartó bemutató esetében. Mégis, miután a Néprajzi Múzeum egész éves kiállítási és közművelődési tevékenysége ezen a kiállításon alapul, erre épül, feltétlenül nagyobb gondosságot igényelne. IV. A kiállítás a látogatónak készül, őérte van elsősorban. Szubjektív megítélésem szerint az Időképek tervezői és rendezői nagyon sokat tettek azért, hogy látványos, érdekes, élményt adó és tanulságos tárlatot állítsanak elénk. Alapvetően sikerrel is jártak. Szomorú, hogy ennek ellenére látogatásom alatt összesen 6 másik látogatóval találkoztam a termek és folyosók hosszú során át. Lehet, hogy én fogtam ki rossz pillanatot, lehet, hogy tíz perccel azelőtt több tucatnyian voltak, de sajnos nem tarthatom ezt valószínűnek. Az tény, hogy ahányszor sétám közben letekinthettem az aulába, a World Press Photo tablói között mindig legalább harminc-negyven embert láttam. Kíváncsi vagyok, végül is mekkora látogatószámot tud majd évvégén felmutatni a Néprajzi Múzeum. Összefoglalás helyett két dolgot szeretnék hangsúlyozni. Az egyik: a lehető legjobb szándékkal és a felkéréstől megtisztelve arra törekedtem az anyaggyűjtés és a beszámoló készítése során, hogy valamilyen általam elképzelt ideális kiállításhoz mérjem az Időképek című tárlatot. Bírálataim, kérdőjeleim, megjegyzéseim mind ebből az alapállásból fakadnak. Legfeljebb egy kis irigység keveredett mellé, melynek okaira a bevezetőben már utaltam. A másik: évek óta nagy érdeklődéssel és lelkesen figyelem a hazai múzeumaink részéről tapasztalható újítási és megújulási kísérleteket. Meggyőződésem, hogy a jelentős mértékben kedvezőtlen társadalmi és jogi-pénzügyi környezet, a fenntartók részéről mutatkozó, elsősorban forráshiányból fakadó költségvetési szűkkeblűség és egyéb akadályozó tényezők ellenére nagyon jelentős változások zajlanak a múzeumok világában. Kívülről nézve úgy látom, a Néprajzi Múzeum az elmúlt néhány évben nagyon sokat haladt előre ezen az úton. A tudatos kiállításpolitika kialakítása és következetes betartása, a szakmai-tudományos munka terén elért eredmények, a múzeum munkatársainak szakmai és közéleti tevékenysége egyaránt ezt bizonyítja. A már hosszabb ideje fenyegető költözés (vagy inkább kiköltöztetés) veszélye ellenére (vagy talán éppen azért) a Néprajzi Múzeum a legnépszerűbb és legismertebb gyűjteményeink között tartható számon. E folyamatba illeszthető az összességében minden szempontból sikeresnek, korszerűnek és hatásosnak nevezhető Időképek is.