Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
Tabló - Oltárkiállítás Düsseldorfban (Földessy Edina)
ismerést megérdemelnek a düsseldorfi múzeum állandó és ideiglenes munkatársai, hogy mind szakmailag, mind emberileg (ez utóbbi szempont az előbbivel egyenrangú fontosságot kapott a szemléletükben) a legnagyobb igényességgel próbáltak eleget tenni feladatuknak. A kiállítás belső és előéletéhez tartozott, hogy egyes oltárokat az építők felszenteléssel hoztak működésbe. így került sor a nyilván jelentőségteljesen 2001. augusztus 27-én, helyi idő szerint I I óra 3 percre időzített „Buddha-kitakarásra", vagyis a Düsseldorfban gyártott műanyag istenszobor arcára aggatott fehér textil levételére. A szertartáson résztvevő igazgató, múzeumi alkalmazottak, különböző nemzetiségű oltárépítők pisszenés nélkül hallgatták az oltárbejáratot eltakaró fekete függöny mögül a felszentelő imamormogását, majd kérésre ugyancsak szó nélkül megérintették azt a tálcát, amelyre ugyanő ételadományokat, köztük német poharas joghurtot helyezett el. A múzeumigazgatónakjutott a tisztesség, hogy cipője levétele után a műanyag Buddha előtt levő asztalkára helyezze a tálcát. Az egyes oltárok felszentelésén kívül a kiállítás megnyitása előtt és után programszerűen zajlottak egyéb szertartások is, amelyek - habár némi színházi színezetet öltve - élő dimenzióba helyezték a kiállítási tárgyegyüttest. Információszintek - nézetlehetőségek A kiállítástervezők koncepciójában a többszintű információnyújtás szerepelt. Magában a kiállítási térben az oltárok közelében (szemmagasságban!) elhelyezett feliraton tájékoztatták a nagyérdeműt német és angol nyelven az oltár elnevezéséről, származási helyéről, a tervező-építő kilétéről, amennyiben vallási vezetőről volt szó, az oltárhoz kapcsolódó vallásról, kultuszról. Összefoglaló tájékoztató feliratot nem lehetett látni, ami a kiállítás művészeti jellegét húzta alá. Az oltárfeliratokon szereplő számozás alapján viszont bővebb tájékoztatást kereshetett a látogató a kiállításhoz készült kiadványokban. Egyes oltárokhoz kapcsolódóan kis képernyős tévén pár perces filmeket vetítettek. A kiállítástervezők eredetileg egyfajta „képi feliratként" minden egyes oltárhoz szerettek volna ilyen anyagot csatolni. Tervük azonban nem valósult meg maradéktalanul az oltárok megszerzésének meglehetősen eklektikus körülményei miatt. A filmek tartalma és minősége is hasonlót tükröz: egyszer a kiállításon felépített oltár eredetijét, annak körbepásztázott részleteit lehet látni, máskor az oltárhoz kapcsolódó szertartásokból egyes jeleneteket, megint máskor a kiállításra küldött tárgyak készítési munkafolyamataiból párat. A filmeket hol a terepszemlére utazott kiállítástervező, hol az egyik oltárépítő készítette a saját országában egy adott szertartáson, hol pedig már kész filmet használtak föl, vagy leforgatott anyagból vágtak össze részeket. Tíz nappal a megnyitó előtt került ki a nyomdából a katalógus, egyelőre csak német nyelven, de a kiállítás más országokban történő bemutatásához elkészítik az angol változatot is. A kiadvány 359 oldalnyi terjedelemben, összefoglaló bevezető tanulmányokkal, kontinensenkénti áttekintő térképekkel, oltáronként maximum egyoldalnyi szöveggel és közel 200 színes képpel mutatja be a kiállított alkotások eredetijét. A szövegek a tudományos és a tudományos-ismeretterjesztő műfajba sorolhatók, amelyek a düsseldorfi bemutatóhoz néprajzi olvasatot biztosítanak, jóllehet az egyik tervező nem kifejezetten ilyen jellegű írásokra gondolt, hanem inkább arra buzdította volna az etnológus
