Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
Tabló - Oltárkiállítás Düsseldorfban (Földessy Edina)
valamint a velük való „bánásmód". Néprajzi múzeumok ritkán vállalkoznak hasonló tárgyegyüttesek beszerzésére, vagy már nincs is módjuk rá. A gyűjteményekben általában olyan tárgyakat őriznek, amelyek „egyedül állóak", és önmaguk által határozzák meg a rájuk vetett tekintetet, amely így nem is lehet más, mint formai szépségjegyeket vagy egzotikumot kutató. Ezt a tekintetet segítette elő, hogy a múzeumba érkezéskor a tárgyakat esetenként gondosan letisztogatták, lefertőtlenítették, megfosztották a kezelésükre vonatkozó kontextusbeli információktól. Gyakran a kiállítás módja még inkább fokozza a tárgyi önállóságot, ami szerves része lehet annak a többlépcsős tekintettranszformációnak, amelyben a néprajzi tárgyból művészeti alkotás válhat. Az Oltárkiállítás az objektumok által éppen ezt a kiragadottságot és az egyedi tárgyra koncentráló nézetet szünteti meg. Az objektumelemek nemcsak hogy más tárgyak kapcsolathálójában jelennek meg, hanem vérrel bepacsmagolt, olajjal leöntött, kaolinporral behintett, vagyis rituális közegbe helyezett tárgyakként láthatók - vagy az említett „kezelések" miatt éppenséggel alig láthatók. Amennyire meg tudtam ítélni, a kiállításrendezők ragaszkodása az autentikussághoz meglehetősen ingadozó volt. Néha elenyésző részletkérdésnek vették, hogy például fehér vagy barna tojás kerüljön adományként egyes oltárokhoz, holott az tapasztalatom szerint egyrészt jellemző lehet egy kultúrára, másrészt szimbolikus értékű (és tegyük hozzá, Düsseldorfban mindkét színű tojás könnyűszerrel beszerezhető), más esetben meg nem kis erőfeszítéseket tettek és kellemetlenségeket vállaltak, hogy egyegy oltárelemet reprodukáljanak, például hogy marhavérrel fessék be egy „afrikai szentély" falait. A kiállítás kortárs jellege felfedi azt a fajta dinamizmust, amellyel a mai kultúrák, kultuszok ötvözik az ősit a modernnel: az oltárok nem kis részében a legnagyobb természetességgel jelen vannak a modern ipar termékei (például üdítőitalok) és anyagai (például műanyag). Látni olyan oltárt is, amelyet irodában rendeztek be: a koreai office és cyber oltárokat egy-egy vállalkozás elindítása vagy új üzlet megnyitása esetén állítják fel, ételadományokkal kérve a felsőbb erőket a sikerhez. Az adományok között malacfej is szerepel, amely az állat szaporasága miatt szerencsét és gazdagságot jelent. Ha a vállalkozás az informatika terét érinti, az internetről malacfejes képet töltenek le a számítógép képernyőjére, mintegy virtuális adományként. Az oltárkiállítás egyik nagy érdeme, hogy nem csupán a talán már klasszikusnak mondható vallási objektumokat mutatja be, hanem az oltár kategóriájába belevesz olyan profán alkotásokat is, mintegy Elvis Presley emlékére készített installáció (Elvis peep box) ^2 vagy a kölni BAP rock együttes koncertjein a színfalak mögött keresztény triptichonként kihajtott utazóláda, melynek belső falát a rajongóktól kapott és az együttes számára szerencsét hozó tárgyak borítják, középen a zenészek példaképének, Bob Dylannek a fotójával. j§ A kulisszák mögött A kiállítás építésére közel nyolcvan ember érkezett a német városba egy-két hétre az öt kontinens különböző területeiről. Szükségtelen ecsetelni azt a hatalmas pénzügyi, szervezési hátteret, amelyet egy ilyen vállalkozás korrekt lebonyolítása igényelt. Minden el- 307
