Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Törzsi művészet és az atlanti kapcsolat. Raymond Corbey: Tribal Art Traffic. A Chronicle ofTaste, Trade and Desire in Colonial and Post-Colonial Times (Wilhelm Gábor)

Mindkét kereskedő és gyűjtő foglalkozik a belga és holland etnológiai múzeumokkal való ambivalens kapcsolatukkal. Bár ezek a múzeumok nem győzik bírálni a jelenlegi műtárgykereskedelmet és közvetítőit mind a tárgyak kiindulási, mind az árusítási helyén, alapvetően függnek a kereskedők szakértelmétől, kapcsolataitól, és a mai napig számos tárgyat tőlük vásárolnak meg a múzeumok gyűjteményei számára (163-164-, 179-181. p.). A két kereskedőt két holland műgyűjtő követi: Tijs Goldschmidt, az új-guineai, illetve általában az óceániai művészet ismerője, valamint Coos van Daalen, aki aukciók szakértője és restaurátor. Goldschmidt elsősorban esztétikai alapon válogatja ki gyűjteménye darabjait holland műkereskedők kínálatából, és a gyűjteményét intuitív módon fejleszti, alakítja. Van Daalen ezzel szemben szigorú következetességgel a tárgyak alapanyaga mentén indult el, ezt tanulmányozza máig is legelőször - és tudatos bizalmatlansággal (194-195. p.). Emellett elsősorban a módszeresen gyűjtött tárgysorozatokat részesíti előnyben ( 199-200. p.), ám nem a díszítettséget, az esztétikai minőséget tekinti a gyűjtés alapvető meghatározójának, hanem a lehető legnagyobb referenciaanyag létrehozását. A könyv két muzeológus, a holland etnológus, Dirk Smidt és a belga művészettörténész, Frank Herreman bemutatásával zárul. Smidt tíz évet dolgozott a Port Moresby-i Nemzeti Múzeumban 1970 és 1980 között Új-Guineában. Ausztrál pénzügyi segítséggel ez alatt az idő alatt 16 ezer tárggyal gyarapodott a múzeum gyűjteménye. Eközben óhatatlanul keresztezték a múzeumi gyűjtők a kereskedők útját. Hallgatólagos egyezségjött létre köztük, melynek betartatásában a múzeum az újonnan meghozott nemzeti örökség törvényére támaszkodhatott (203-207. p.). Smidt 1980-tól a Leideni Etnológiai Múzeum munkatársa, így alkalma van összevetni a nyugati és a nem nyugati múzeumok viszonyát a gyűjteményekhez, valamint az eltérő stratégiájukat a tárgygyűjtésben. Herreman szintén két múzeumtípus különbségeiről nyilatkozik a könyvben. 1974 és 1995 között a belgiumi Antwerpeni Etnológiai Múzeumban dolgozott, 1996-tól a New York-i Afrikai Művészet Múzeumának kiállítási igazgatója. Közép-Afrika gyarmati múltja miatt a legnagyobb és legteljesebb gyűjtemények Belgiumban találhatók, és más országokba, így az Egyesült Államokba is Belgiumon keresztül jutottak el, illetve jutnak el közép-afrikai tárgyak, valamint szakemberek egyaránt. Herreman szerint a valódi eltérés a két ország múzeumi stratégiájában, más típusú pénzügyi fenntartásukban és a magángyűjtőkkel való különböző viszonyukban rejlik. Corbey műve kiváló és átfogó bevezető irodalom a törzsi művészet forgalmának történelmébe, számtalan példával, etnológiai esettanulmánnyal, anekdotával fűszerezve és ^2 nagyszerű, eddig nem közölt fotóval illusztrálva. Valószínűleg azonban éppen az átfogó ^ jellegéből adódik, hogy a feldolgozott téma földrajzi és időbeli kerete túlságosan tág maradt « a könyv terjedelméhez képest. A könyv második részének interjúi ugyanakkor olyan J3 világba engednek betekintést, mely csak ritkán és keveseknek tárul fel. Könnyebben olvashatóvá teszik a művet a hátratett jegyzetek, melyek a tudományos hivatkozásokat is tartalmazzák, a téma alaposabb tanulmányozását pedig a 15 oldalnyi szakirodalom segíti. Nagyban fokozta volna még a könyv használhatóságát, ha névmutatót is összeállítottakvolna.