Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Csáji László Koppány: Dzsánkri. Utazás Belső-Magaria bronzkorába (Lajtai László)

írása után egy újabb stílusugrással a hegy megmászásának személyes és önmagában izgalmas úti beszámolója következik. Ezután az expedíció prózaformátumú leírása váratlanul véget ér. Az út hátralevő részének pár részletéről szóló néhány szabadvers következik még, majd a szerző a függelékben felsorolja a bejárt falvak neveit, táblázatba szedve, egyes fontosabb jellegzetességeikkel. A függelék áttekinthető és hasznos információkat tartalmaz. Végül az egyoldalas bibliográfia következik. Ez az irodalomjegyzék formailag roppant hiányos és szakszerűtlen. Egy egyetemi hallgató házi dolgozatát is visszadobnák, ha hasonló hiányosságok fordulnának elő benne, egy szakdolgozatról nem is beszélve. Többször hiányzik a kiadó neve, a kiadási hely, az évszám, sőt néha a szerző is. A bibliográfia tartalmaz néhányat a számos Nepállal foglalkozó alapmű közül, tudományos és ismeretterjesztő jellegűeket egyaránt. Ezenkívül szerepel benne a magarokkal és a kham-magarokkal foglalkozó írások közül néhány. Ez a rész azonban nagyon hiányos. A szakfolyóiratokban megjelent cikkek lényegében teljesen hiányoznak közülük. Példaképpen íme néhány, a nyelvekre, illetve az etnikumokra vonatokozó fontos írások közül: Beames (I 869), Vansittart (1894), Shafer ( I 974), Hale ( I 982), Grimes ed. ( 1 996), illetve Hitchcock (1966, 1967, 1980), Watters (1975), Molnár (1984), Oppitz ( 1983, 1988), Sales (I 991), Lecomte-Tilouine (I 993), Shephard (I 982). Nincs megemlítve a magarokkal kapcsolatos néhány szórványos magyar nyelvű írás sem, melyek például a Selyemútban jelentek meg. A szakirodalmi hivatkozások hiányosságai alapján világosan látszik, hogy a szerző nem dolgozta fel kellőképpen a vizsgált területre és etnikumra vonatkozó ismereteket. Ez pedig részben megmagyarázza a könyvben előforduló számos pontatlanságot és félreértést. Összefoglalva a következőképpen bontakozik ki a könyv tartalma. Három magyar fiatal, fiatalos idealizmustól hajtva, kellő előzetes felkészülés nélkül belerohant egy fizikailag és pszichésen igen megterhelő helyszínbe. Indokolatlan veszélyeknek tették ki magukat, és felkavarták (szerencsére nem nagymértékben) a helyi politikai viszonyokat. Két fiú az út során a nehézségek miatt kidőlt a sorból, a harmadik azonban nagy erőfeszítések árán az egyik ismeretlen, nepáli csúcson kitűzte magyar zászlót, és elnevezte a hegyet Körösi Csorna Sándor-csúcsnak. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Kétségtelen bátor, elszánt fiatalemberek voltak. Ugyanakkor, ha a tudományos értéket nézzük, hibát hibára halmoztak, a könyv nem éri el egy jó egyetemi szakdolgozat színvonalát. A könyv legnagyobb erénye talán az, hogy nem ment bele a magarok és a magyarok véletlen névhasonlóságán alapuló rokonítgatásába. Igaz, ezt az újabban fel-felbukkanó tévhitet sem pozitív, sem negatív értelemben nem említette meg a szerző. IRODALOM BEAMES, JOHN 1869 On the Magár Language of Nepal. Journal of the Asiatic Society of Bengal 1 78-228. GRIMES, B. F., ED. 1

996 Ethnologue. Languages of the World. (13th ed.) Dallas: Summer Institute of Languages.