Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Az „otthon" nyomában. Gordon Mathews: Global Culture/ Individual Identity. Searching for Home in the Cultural Supermarket (Fejős Zoltán)

tétlenül mindennapi életünk részét képezik, a hangzatos, a globalizációt ostorozó viták ellenére is. Ugyanakkor a kultúra magától értetődő szintje ritkán áll kapcsolatban a hagyományok alapján értelmezett kulturális gyökerekkel. Mindinkább úgy látszik, hogy a „helyi kötődés" érzése nem kizárólagos, és a „gyökereket" kifejező kulturális alkotások a piacról beszerezhető árucikkek egyikévé válnak. Lehetséges-e, hogy csupán a fogyasztási kultúra egyik választékát jelentik? Ilyen körülmények között tartható-e - teszi fel a szerző a kérdést - az a feltételezés, hogy létezik az emberek mindent meghatározó, alapvető kulturális identitása? Azonosíthatjuk-e ezt a helyhez kötődéssel, vagy, más szavakkal, a kulturális identitást még mindig a helyhez fűződő kötődésekben kell keresnünk? Kettősségek finom megkülönböztetéséről, megkülönböztethetőségéről van szó, mert ezek a pólusok építik fel mindennapi kulturális azonosságunkat: fellépni értékeink, kulturális-nemzeti alkotásaink megvédése érdekében, ugyanakkor szabadságot igényelni abban, hogy életünket úgy alakítsuk, ahogy választjuk és amilyennek akarjuk. Mindkét elvben egyaránt hiszünk, jóllehet ezek egymással ellentétesek ( 19. p.). Mi a kultúra? A szerző nem hosszadalmas, a definíciókat sorjázó és összebékíteni igyekvő választ fogalmaz meg. Megkülönböztet egy hagyományosabb és egy újabb, a mai viszonyokat jellemző felfogást. A kultúra egyrészt az „emberek életmódja". Ennek értelmében természetes módon beszélünk „amerikai kultúráról", „magyar kultúráról" stb. Manapság elég nehéz kizárólag ezekben a zárt formulákban gondolkodni, sőt a kultúra felfogható úgyis, mint „a globális kulturális szupermarketben hozzáférhető információk és az identitások" halmaza (9. p.). A kultúra eszerint az egyéni és csoportos ízléssel azonosítható: azzal, amit eszünk, amit felveszünk, ahogy a világról gondolkozunk. Itt megemlíthető, hogy Stuart Hall szerint ma a kulturális identitások a tér és az idő összesűrűsödése miatt mindenütt relativizálódnak (Hall 1997:76-85). A két kultúrafogalom megkönnyíti leírni a mai világjelenségeit, de nem elegendő ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent a kultúra. Ehhez az állam és a piac erejét kell figyelembe venni. Az állam megerősíti a kultúra életmódot kifejező koncepcióját, mert ez az a keret, amelyben az emberek elsődlegesen szocializálódnak, s életüket leélik. A piac viszont a választható ízlés alapján definiált kultúrafogalmat erősíti meg. Identitásunkat-vallja a szerző - ma az állam és a piac ilyen ellentétes, ellentmondásos logikájának kényszere között alakítjuk ki. Ez nem egyszerű választás kérdése, hanem erőfeszítésekkel teli küzdelem, amit a szerző az említett három kontextusban vizsgál meg, miközben az értelmezés során az én (self) kulturális alakításának fenomenológiai elméletére támaszkodik. A Mathews által kifejtett értelmezési keret az adott kontextusnál tágabb jelentőségű, s más összefüggésben is jól alkalmazható. A világ három pontján és különböző középosztálybeli rétegekre, individuumokra kiterjesztett vizsgálata az elmélet alkalmazhatóságát egyébként is meggyő zővé teszi. Az én alakításában a tudatosság három szintje különböztethető meg. Az első voltaképpen még a tudatosság szintje alatt működik, a magától értetődő dolgokat, a mindennapi életben megkérdőjelezetlenül követett magatartásokat, nézeteket jelenti. A második szint a „nem tehetek róla" állítással fejezhető ki, vagyis az én által befolyásolhatatlan dolgokat jelenti, azokat a társadalmi, intézményi hatásokat, amelyekkel az egyén nem szállhat szembe. Például a gyereknek iskolába kell járni, másokkal szemben illik mindig udvariasnak lenni, a közlekedésben meghatározott előírásokat kell betartani. Ezen szabályokat csak nagyon nagy áron sérthetjük meg. A harmadik szint, a teljesen tudató-