Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán
ságra is, ami abban nyeri el jelentőségét, hogy a férfi a „szociabilitás"-t, a nő az otthoniasságot jeleníti meg. Nem esik viszont szó stílusokról, pedig ugyancsak hangsúlyozott rétegspecifikumnak tekinthető a szobákhoz szervesen hozzátartozó stíluskorszak-megválasztás is. Bár több helyen utal a szerző a szolnoki sajátosságokra, jellemzőkre, a szolnoki Művésztelep művészei képeinek megjelenítésére a lakásokban, a cimbalom helyi kor- és rétegsajátosságára, ezekből sokkal többel is lehetett volna helyhez és kiállításhoz kötni az általánosító adatokat. A 20. század egyik jellemzője, hogy a korábban egymástól jól elkülönülő, a társadalom egyes rétegeit meghatározó, rendszerként működő kulturális formák, jelen esetben a tradicionalizmusés amodernitás, egymásba csúsznak, „...igen tradicionális értékrendek épülhetnek modern keretekre, s modern értékrendek születhetnek abból az indíttatásból, hogy valaki éppen hogy ki akar törni a hagyományos életszerkezetek fogságából" (Gerő é.n.:592). Gulyás Katalin ennek a bonyolult, szerteágazó rendszernek a bemutathatósági-elemezhetőségi problémáit igyekezett felvillantani. Különösen szépen körvonalazódik ez a következő fejezetegységben, amelyben a mentalitásbeli elemek összefoglalására törekszik. Mindezt a mindennapok és az ünnepek jellege, struktúrája, megnyilvánulási formái, a család belső alá-fölé rendeltségi viszonyai (hierarchia), 7 az értékrend alakulása és tükröződése, tárgy és ember kapcsolata (minták és ideák, öltözködés, táplálkozás s ezek mentalitásjegyei, szórakozás és reprezentáció, a ,,tisztaszoba"-komplexus), valamint az élet és a terének szervezése (háztartásvezetés, napirend, a személyzet szerepe) bemutatásának kategóriái jelentik. A tanulmány utolsó fejezete a kiállítás üveg, porcelán magángyűjteményének családi hátterét vázolja fel, a gyűjtemény létrejöttét mutatja be, az Iparművészeti Múzeum által meghatározott tárgyakat elemzi, rendszerezi ipar- és stílustörténeti szempontok alapján. A leírás nyelve ebben az esetben jellemző módon a művészettörténeti szaknyelv. A leegyszerűsítve polgárinak összefoglalható tárgyi anyag tárgyleíró terminológiája a mai napiga néprajzi és művészettörténeti szakleírások nyelvezetének, stílusának, kategóriáinak ötvözete, mert saját múzeumi szakterminológia erre az anyagcsoportra máig sincs. Bagi Gábor: Az utcarészlet és a trafik A harmadik tanulmány írójának, Bagi Gábornak döntően történészi módszerű és szemléletű munkája témájában már korántsem szokványos történészi. 8 Öntudatlanul felvállalja a kutatás azon új irányzatát, „hogy olyan források felé fordult, amelyek világosan jelzik a társadalmi hovatartozást: a kávé, a dohány, az alkoholpárlatok elterjedése csak akkor bír jelentőséggel a történész számára, ha az új termékek társadalmi hatását és körutazását meg tudja határozni" (Burguière 2000:58). Ezek a preferenciák a fenti megközelítési mód alapján a társadalmi identitás legfontosabb hordozói közé tartoznak, s mint ilyenek, „a társadalmi szegregáció termékei is", ezen fogyasztási szokások alakulásában „tehát egymást keresztezi a gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténet. A történeti antropológia feladata, hogy beszámoljon ezekről a keresztezési pontokról." (Burguière 2000:59.)
