Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán

lakáshasználat egy-két jellemző sajátossága, például hogy a háló hétköznapi, az ebédlő ünnepi állapotot mutat. Ha sikerült volna egy-két korabeli gyermekjátékot betenni az ebédlőbe, jelezhették volna - szintén szövegmagyarázattal - a helyiség társadalmi rétegsajátosságát, nevezetesen a gyerekszobapótló jelleget. Lokális specifikumként megjelenhetett volna az „egykori paraszti őseiktől öröklött" (26. p.) s jellemzően megtartott tárgyak, bútorok közül valami. Fontos rétegjellemző lehetett volna továbbá a cselédszobának, vagy a cselédek egyéb elhelyezésmódjának enteriőr vagy cselédbútor formájában való ábrázolása, és hiányoljuk a fürdőszobakérdés tisztázását is. Összegzésként elmondható, hogy a kiállításrendezők az enteriőrsornál koncepciózusán a hangulati elemre, a látványosságra helyezték a főhangsúlyt, hogy áthidalhassák a rendelkezésre álló tárgyak okozta nehézségeket. „A tárgyak... látvány és hangulat szempontjából talán többet közölnek ugyanarról a korról..." (25. p.). Mindezen túl hiánypótlójelentőségű a városi réteg megjelenítése a térségben. A kiállításvezető katalógus Műfajilag még az állandó kiállítások is mulandók. Az időben való átmenthetőségüket a jó katalógus biztosítja, sőt még többet is. Szól arról, amiről a kiállítás nem tud vagy nem akar. Ezeket a feladatokat jól oldotta meg a szóban forgó kötet. A szolnokiak mindeddig csak kiállításvezetőként aposztrofált kiadványa valójában kettős szerkezetű: részint tanulmányokat tartalmaz (72 oldal), másrészt a katalógus műfajában válogatást ad a kiállítás tárgyaiból. Ez utóbbi 67 fekete-fehér fotót és 6 I rajzot közöl, pontos leírásokkal, meghatározásokkal, sokszor részletelemekkel, motívumrészletekkel. 7 színes kép mutatja be az enteriőröket, fejezetkezdő elhelyezésmódjukkal a tárgyfotók egységekbe rendeződnek. Az összeállítás arányos, precíz, érdekes, jól szakaszolt, információgazdag, elegáns. A Kontsek-hagyaték közölt tárgyfotóit ügyesen beleszerkesztették a szalon-ebédlő egységébe. Nagyon értékes része a kötetnek. A kiáüításvezető három tanulmánya a módszertani alapelv három nagy csomópontja köré szerveződik: a korszak és lokális polgári társadalma, a polgári otthon s a nyilvános (közösségi) tér. A tanulmányokat író kutatók új- és legújabb korral foglalkozó történészek, muzeológusok. Ez a szakmai irányultság egyértelműen preferálja a történettudományos megközelítési módot - az új megközelítési módokhoz való kötődést azonban nem azonos szinten, de mindhárom dolgozat kísérletet tesz az új módszerek alkalmazására. Vannak közös történeti antropológiai jegyei is metodikájuknak. Témáikon belül mindannyian a tér-idő-társadalom alapkereteire támaszkodva próbálják értelmezni a jelenségeket s a reprezentációs rendszereket. Érthető módon kiemelt szerepet szánnak az időnek, az adott időintervallumot a vizsgált „jelenként" értelmezve, s a forráselemzésből/forráskritikából kibontható magyarázatoknak-a társadalmi interakciókat a normákkal ütköztetve. Némiképp engednek az empirista, objektivista elemzés elveinek. A szerzők nem teljesen azonos időkeretekkel dolgoznak - Szabó István a századfordulóig, Bagi Gábor az I 930-as évekig megy el. - A mindennapok történéseinek értelmezése áll munkájuk középpontjában, bár ehhez nem használnak (ki) minden forráslehetőséget. Ragaszkodásuk történész mivoltukhoz erősebb, mint muzeológustudatukhoz. Épp ezért a katalógusban szereplő tárgyak pontos behatárolásához - módszertanilag is he-