Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán
A másik rendező elv ennek a fordítottja (Dias I 994:167-1 70). Ezt a nagyon egyszerű, de logikus módszert követve meg kell állapítanunk, hogy a szolnoki kiállítás ipkább ezek ötvözete. Ugyanis számukra adott volt a múzeum állandó kiállításainak tematikai alapelve, a település és lakáskultúra, valamint ezen belül a szolnoki polgárság bemutatása. Ehhez kellett volna megfelelő alapkutatással, gyűjtéssel vagy egyéb módon a tárgyi anyagot biztosítani. Nem ez történt, hiszen két, eddig még be nem mutatott hagyaték állt a rendelkezésükre, s kézenfekvő volt ezeknek inkább csak illusztrációs jelleggel történő felhasználása a vezetőben kibontott mondanivaló bemutatására. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban azt a tényt sem, hogy a múzeumok rendszerint gazdasági kényszerpályán mozognak a tárgyállomány gyarapításakor. Tudjuk, hogy a helyzetet tovább nehezítette a rendelkezésükre álló idő szűkössége is. A kiállítás enteriőrjei A terembe belépőnek elsőre fel sem tűnik, hogy az egységes belső kettős térbeli szerkezetet rejt, magánlakás és közterület színtereit. Egy, az ajtóval szemben felállított utcarészletblokk (Szolnok egykori belvárosa) mögött mindjárt a terem jobb oldalán végig egy polgári lakás lineáris elrendezésű, „fűrészfogas" installációs szerkezetű enteriőr-sora jelenik meg egyfajta otthonlégkör-megfogalmazásban. Ez a látvány egyben a kiállítás fő erőssége. Térközi/térkitöltő installációs megoldásként egyik oldalukon és felül keretfalakat alkalmaztak, a falakat naturálisan festve-tapétázva, a hálószobát és a konyhát megjelenítő részen egy-egy ablakimitációval és ablaktokkal. Az aljzat mindenütt homokszínű (az utcaenteriőrnél kék) szőnyegpadló, csak a konyhában van életszerű megjelenítéssel megfelelő kőlap burkolat. A világítást irányfények biztosítják, a szalonban egy asztali lámpa, a hálóban két falilámpa azonban eredeti állapotában is működik. A látogató szemszögéből némiképp kieső bal oldalfalon vitrinsort helyeztek el a Kontsek-hagyaték legértékesebb, eredetileg is vitrinben tárolt reprezentatív tárgyaival. 2 Ez az idők során tudatosan gyűjteménnyé fejlesztett, jól bemutatható üveg és porcelán magángyűjtemény, mintegy múzeum a múzeumban, mindenképpen indokoltan került a kiállításba. Jellege eredményezi, hogy külön egységként működtethető. Mint rétegjellemző - bár nem lokális (Pozsony, Bécs, Nagyrév) - csoport alkalmas arra is, hogy további darabjai, a lakástextilek és a dísztárgyak - a régi családi hagyatékból átmentett darabok - az enteriőrökben kiegészítőként szerepeljenek. Az ajtó mellett balra különálló vitrinben I. világháborús apró tárgyakat helyeztek el 3 feltehetően a történeti kor pontosabb megjelenítése céljából. Magyarázó szöveg nincs a kiállításban. Ezt a rendezői koncepciót - mivel a kiállítás műfajánál fogva mindig statikus - épp egy történeti kiállítás esetében nem tartjuk túl szerencsés megoldásnak. Összekötő szövegekkel, magyarázatokkal a bemutatott korszaknak, témának, a rendező elvnek nem mindig megfelelő tárgyaknak történeti folyamatba helyezését és értelmezését segíthették volna elő. Hiszen a kiállításvezetőt nem mindenki veszi meg.
