Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

GESZTI ZSÓFIA: „Mi és a másikok." Felekezetek közötti konfliktus és vallási identitás Tiszabökényben

Ezzel a véleménnyel szinte teljesen összecsengnek egy pravoszláv asszony szavai a görög katolikusokról: „Olyan, mint a kulákok. Mint uótak régen, csak önmagukat szerették, a szegény népet nem." (Prav. 4.) Az előbbi két nézet hátterében az a hagyomány áll, hogy az egyházi tisztségek viselése, a húszas tanácsba való tartozás egy meghatározott csoport tagjai számára lehetséges. Az egyháztanácsi helyek ugyanis családon belül öröklődnek, amely családok, mint például Komlóskán is (Bartha I 980:99), valószínűleg egykor a módosabbak közé tartoztak. Az „elithez" való tartozás tudata a mai görög katolikus gyülekezetet irányító családok esetében napjainkig érződik. Jellegzetes sztereotip vélekedés, hogy a pravoszlávok a görög katolikus embereket ért szerencsétlenségeket, kudarcokat egyértelműen Isten büntetésének tartják, amiért a pravoszláv pap ellen fordultak. „Már abbul jószerrel mind meghaltak, aki verekedett. Amiért megbántották a tisztelendőt, sok meghalt." (Prav. 4.) Az egyik pravoszláv asszony szerint az is Isten akarata volt, hogy egy görög katolikus fiatalember, aki papnak készült, hamar otthagyta, nem tudta befejezni a papi iskolát, elsősorban családjának a konfliktus kezdeti szakaszában betöltött szerepe miatt. Tulajdonképpen ezzel a nézettel, tehát Isten ítéletével igazolják saját létjogosultságukat, a pravoszláv egyházhoz való tartozásukat, legitimizálják az ortodox gyülekezetet mint a háború előtti görög katolikus hagyományok egyetlen, jogos örökösét. Ha áttekintjük a saját és a másik felekezet összehasonlításáról szóló véleményeket, meglepően sok hasonlóságot találunk bennük. Mindkét gyülekezetben nagyon fontos a temetéseken és előtte a virrasztón való részvétel. Többször kiemelték, szinte ugyanazokkal a szófordulatokkal mondták el, hogy náluk mennek el többen egy virrasztóra, és tudnak többen virrasztói énekeket. Mind a két közösségben külön hangsúlyozták, milyen szépen szokott beszélni a saját papjuk a temetéseken, míg a másik nem. „Ha van egy temetés, egy virrasztó. Hogy mennyien mennek el ők, és mennyien mennek nálunk. Mer nálunk a férfiak, akik elmennek, az mind tud [virrasztói énekeket]. Mind vallásos ember. Hát ott meg, elmegy három-négy ember. Akik tudnak valamit. A többiek csak kinn állnak az udvaron és hallgatnak." (G. k. 3.) A konfliktus gazdasági-társadalmi okai A felekezeti ellentétek vizsgálatánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ebben az időszakban végbement politikai, gazdasági, társadalmi változásokat. A Szovjetunió széthullásával együtt a környéknek biztos megélhetést nyújtó péterfalvi központú kolhoz is elsorvadt. A Kárpáton túli terület mintagazdasága szinte egyik napról a másikra omlott össze. A mezőgazdasági termelőegységek fokozatosan elsorvadtak, bezártak a segédüzemek (téglagyár, optikai üzem, elektronikai, laboratóriumi berendezéseket készítő üzem, fűrészüzem, asztalosműhely, lakatos-, dróthálószövő üzem), egyedül a bútorgyárban és a konzervgyárban folyt időszaki munka. Gazdasági sokk volt az embereknek a változás, a váratlanul támadt munkanélküliség, hirtelen bizonytalanságban érezhették magukat, amit csak fokozott a pénzügyi válság. A politikai és az ennek következtében je-