Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
GESZTI ZSÓFIA: „Mi és a másikok." Felekezetek közötti konfliktus és vallási identitás Tiszabökényben
A konfliktus megnyilvánulásai A templom A szakrális tér egyik legfontosabb eleme a templom, a hozzá kapcsolódó gyülekezet és bizonyos szinten a falu reprezentációja is (Bartha 1995:16), nem véletlen tehát, hogy a felekezeti konfliktus leghevesebb vitái éppen a templomhasználat miatt dúltak. Sőt, a viszálykodás kirobbanásában is jelentős szerepet játszott a templom átalakítása. Az I 980-as évek elején a faluba érkezett fiatal, magyar ortodox pap, aki változtatni szeretett volna a gyülekezet vallásgyakorlásán, ténylegesen pravoszlávvá tenni azt, elsőként a templom átformálását, megújítását kezdte meg. Ez a lépés nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy az addig csak névleg pravoszláv felekezetet az ortodoxia felé irányítsa. A templom átalakítása lett az első konfliktusforrás, ami legelőször megosztotta a híveket. A pap a templomot a görögkeleti egyház szabályainak megfelelően próbálta átformálni. Sokan csak a templom megújítását, szépítését látták ebben, egy kisebb csoport viszont a régi, görög katolikus hagyományok megsemmisítéseként értékelte. Elsősorban az akkori húszas tanács, a kurátor és a görög katolikus vallási gyakorlathoz legjobban ragaszkodó családok körében váltott ki indulatokat a pap tevékenysége; ez a csoport a mai görög katolikus gyülekezet magja. A templom átalakítását a jelenlegi görög katolikusok és pravoszlávok teljesen eltérően ítélik meg, amit az előbbiek vádként hoznak fel, az utóbbiak azt minősítik a pap legpozitívabb cselekedeteinek, ha papjukról beszélnek, mindig szóba kerül a templom szépítgetése. Különösen érdekes, hogy a két csoport szinte ugyanazokkal a szófordulatokkal fejezi ki a templomhoz fűződő érzelmeit, egyetlen különbség, hogy a pravoszlávok jelen időt, a görög katolikusok viszont múlt időt használnak. „Ez a pap szerette a szépet, és azt mondta, kicsi a templom, ékesítsük fel. Hát ebbe szent igazság van. Szóval ez akarta, hogy minden szép legyen, na és meg is valósult, mer az az igazság, hogy olyan a kis templomunk, mint egy kis mennyország." (Prav. 2.) ,,/)z oltárt szétszedte, meg, sok mindent elégetett a templombul. Kicsi az a templom de hát az úgy nézett ki, mint egy kis mennyország." (G. k. 3.) A templombelső megváltoztatása több, egyenként is fokozott indulatokat kiváltó eseményből állt. 1. Oltár. Az oltár megújítása, leegyszerűsítése volt az egyik első lépés a templom ortodoxszá formálásában. A korábbi, a katolikus barokk jegyeit tükröző baldachinos oltárról leemelték a baldachint és az azt tartó oszlopokat, így egy sík felületű, asztalszerű oltár jött létre. „Mi azt mondtuk, hogy pingpongasztalt csinált. Mer hát az na, nem oltár ahhoz képest, ami volt ebbe a templomba." (G. k. 2.) 2. „Jézus szíve". Helytelenítette a pap a két mellékoltár (a Mária- és a Jézus szíveoltár) meglétét, megszüntetni azonban nem tudta, valószínűleg azért, mert a helyi hagyomány olyan erősen ragaszkodott hozzá, hogy ha lebontotta volna őket, az egész felekezet ellene fordult volna. A Jézus szíve ábrázolást a pravoszláv szemlélet nem fogadja el, ezért ha már eltávolítani nem tudta, köztes megoldásként az egyik mellékoltáron lefestette a Jézus előtt lebegő sebzett szív képét. Érdekes párhuzam, hogy a salánki görög katolikus templomban már jóval korábban,
