Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
SZELJAK GYÖRGY: Alkoholfogyasztási minták egy mexikói nahua indián közösségben
építése, melyek erejét a mindennapi együttműködés mellett szimbolikusan a pálinka felajánlásának és fogyasztásának rendszere biztosítja. Éppen ezért aki nem hajlandó pálinkát inni, az marginalizálódik. Érdemes újra kihangsúlyozni, hogy a nahuák az alkoholfogyasztást - legalábbis a helyi körülmények között „mérsékeltnek" számító fogyasztók esetében - a többségi társadalom véleményével szemben nem tekintik „pénzkidobásnak", hanem a szimbolikus tőke megteremtésének és megerősítésének egy közösségileg elfogadott módjaként tartják számon. A pálinka emellett az emberek közötti kapcsolatokhoz hasonlóan a természetfelettiekkel kialakított együttműködésnek is fontos eleme. Természetesen figyelembe kell venni, hogy nem egy végtelenül formalizált nahua társadalomról van szó, ahol mindenki mindig merev szabályok és előre kitervelt stratégiák szerint viselkedik. A pálinkaivásnak ugyanúgy fontos eleme a közös szórakozás, a munka utáni pihenés, a gondok, fájdalmak elfelejtése, a magány feloldása. Modernizációs szempontból felmerül a kérdés, hogyan lehet a pálinkafogyasztást mérsékelni a faluban. Drasztikus megoldásként az alkoholfogyasztást és annak kulturális kontextusát elutasító protestantizmus mutatkozik. Néhány Pachiquitla környéki faluban az észak-amerikai térítők jelentős eredményeket értek el. Ezekben a falvakban azonban megszaporodtak a családon és közösségen belüli vallási és kulturális konfliktusok. A változást véleményem szerint a falu nyitottabbá válása, a migrációs tapasztalatok, illetve a televízió által sugallt magatartásminták széles körű elterjedése és hosszú távon az egyre nagyobb anyagi különbségek kialakulása fogja jelenti. Az iparilag előállított pálinka a régióban ma „etnikai ital", mely a szegénységgel, és az „indián léttel" kapcsolódik össze, nyilvános fogyasztása szimbolikus határokat hoz létre a környékbeli meszticek és nahua indiánok között. Az alkoholfajták és a fogyasztás mintái a kulturális meszticizációnak az eltérő fokaira is utalnak. A városokból visszatért pachiquitlai fiatalok között már ma megfigyelhető, hogy csak a legszükségesebb alkalmakkor fogyasztanak pálinkát, egymás közt már a járásközpont mesztic férfiaihoz hasonlóan sört isznak, és egyre inkább megválogatják, hogy kivel és mikor érdemes együtt inniuk. A jövőben az anyagi különbségek növekedésével és az individualizációval valószínűleg a szolidaritási szövetségek jellege és értéke is megváltozik, az alkoholfogyasztás által hitelesített szerződések hagyományát felváltja az „írott papiros", mely együtt járhat a fogyasztási minták megváltozásával is. 7 JEGYZETEK £Z I. A tanulmány a mexikói Huasteca hidaiguense területén 1996-ban és I 999-ben végzett terepmunkám során összegyűjtött adatok segítségével készült. Itt szeretnék köszönetet mondani a ° kutatás támogatásáért a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak és a mexikói külügyminisztériumnak (Secretaría de Relaciones Exteriores), illetve a mexikóvárosi Centro de Investigaciones y Estudios Superiores en Antropológia Social (CIESAS) szociálantropológiai intézetnek. Különösképpen köszönettel tartozom Pachiquitla lakóinak, akik befogadtak, és végig segítették a munkámat. 2. A tisztelet fogalmának értelmezését és az alkoholfogyasztásnak az interetnikus kapcsolatokban betöltött szerepét lásd Heat 197 I ; Lomnitz Adler 1991. 3. Fontos megjegyezni, hogy a migrációs folyamatok felgyorsulása és arányának évenkénti válto30 z ása miatt ezek a számadatok csak megközelítő becslésre alkalmasak.