Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZELJAK GYÖRGY: Alkoholfogyasztási minták egy mexikói nahua indián közösségben

antropomorfokként képzelik el, akik emberi vágyakkal és szükségletekkel rendelkeznek. A föld termékenységéért, az eső elhozataláért végzett munkájuk során elfáradnak, ilyenkor szeretnek jót enni, inni, vigadni. A forrásoknál, a szent hegyek tetején, a termőföldön és a házioltárnál végzett rituális felajánlások fontos eleme a „melegséget" és ezáltal erőt adó gyertya, kopálfüst, dohány, az ételek és italok, így a pálinka felajánlása is (Signorini— Lupo 1989:92-93). Bármely közös fogyasztás előtt a falubeliek az első néhány csepp pálinkát a földre öntik, mivel a Földanyának is felajánlanak belőle, aki az élelemnövények vagy a pálinka alapanyagának, a cukornádnak a táplálása során elfárad. Ha az esős évszak kezdetekor, június folyamán, a kukoricamagok elvetése utáni hetekben nem akar esni, a sámánok a falu templomában megtartott rítus során - titokban tartva azt a járásközpontban élő katolikus pap előtt - a szájukból pálinkát köpnek a falu védőszentjének, Szent Péternek a faszobrára, hogy legyen elég ereje esőt hozni a területre. A nahuák értelmezése szerint Szent Péter a kezében lévő kulccsal képes kinyitni az égbolton azokat a kapukat, ahonnan az eső érkezik a földre, de a sok munka miatt időnként elhagyja az ereje. Bár a nahua sámánok ismerik a Santa Rosának nevezett marihuánát, rituális imáik és gyógyításaik során csak pálinkát fogyasztanak. Ez segít a természetfeletti lényekkel történő kapcsolat felvételében - a sámán így „jobban beszél", és „könnyebben meghallják az imáját". A tisztelet jeleként a rítusok végső szakaszában - az emberek közötti kapcsolathoz hasonlóan - minden jelenlévőnek az oltárra érkező természetfeletti lényekkel együtt ételt és pálinkát kell fogyasztania. A helyiek között viccesen néha szenteltvízzé átkeresztelt pálinka a kopálfa meggyújtott kérgével együtt hozzájárul a tér megszenteléséhez is. A pálinka mértékkel történő fogyasztását a bibliai szövegek nahua értelmezése is legalizálja. A 16. századtól kezdve a katolikus térítés egyik legnagyobb problémája volt, hogy hogyan lehet az alapvető katolikus hittételeket, morális elveket, bibliai történeteket az indiánok számára érzékletesen és érthetően elmagyarázni (Burkhart 1989). A bibliai történetekben konkrétan és metaforikus értelemben gyakran megemlített bor alapja, a szőlő nem található meg a Huasteca hidalguense területén. A spanyol nyelvű bibliában bor jelentésű vino szót, amely a nahuatl nyelvbe is átkerült, a térítés során a tradicionálisan előállított erjesztett italokra és a cukornád meghonosodásával később a desztillált pálinkára is alkalmazták. A nahuák mai elképzelése szerint a kánai menyegzőn Jézus a vizet csodálatos módon pálinkává változtatta át. A cukornád termesztése s a pálinka készítése mitológiailag is megalapozott. A nahua £ mítoszok szerint a cukornád termesztését Jézus egykor Keresztelő Szent János felügye- ^ létére bízta. Mivel az akkori emberek falánk módon folyton letörték az édes levű cukor- ö nádszárakat, ezért a szent kérte Jézustól, hogy más növénynek lehessen a védőszentje. így megkapta az erős csilipaprikát, a cukornád pedig Szent Józsefé lett - a szent napja gj| a cukornád aratásának időszakára esik -, ő készítette az emberek számára az első palin- ^ kát is. A közösségi alkoholfogyasztás egyik szélsőséges esete a katolikus naptár szerint megtartott karnevál. A karnevál „feje tetejére állított világában" zajló táncok, együttlétek során fontos szerepet kap az agresszió, az erő szimbolikus bemutatása, amely mértéktelen alkoholfogyasztással jár együtt. A falu férfi tagjai ekkor hat napon keresztül maszkokban, nőknek, szörnyeknek, mesztic férfiaknak öltözve házról házrajárnak. A területen 27