Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZELJAK GYÖRGY: Alkoholfogyasztási minták egy mexikói nahua indián közösségben

A falubeli és a falun kívüli döntési szint közötti jellegzetes különbség, hogy a járásközpontban a bírságot - a letöltendő szabadságvesztés mellett - mindig pénzben kell kiegyenlíteni, míg a falu vezetői azt főként pálinkában szabják meg. Pachiquitlában a kihágások döntő többsége részeg állapotban elkövetett verekedés, a feleség és a családtagok inzultálása, illetve a közösségi munkáról való távolmaradás. Az összetűzések veszélyét csökkenti, hogy a munka utáni közös italozások előtt és az ünnepekkor mindenkinek otthon kell hagynia a bozótvágó kését, nehogy részegen maradandó sérüléseket okozzon. Verekedés esetén az erre feladatra kijelölt tisztségviselők (polícias) az illetőt bezárják a falu főtere mellett lévő, kőből épített egyosztatú börtönbe, hogy „józanodjon ki". A falu demokratizmusára jellemző, hogy három évvel ezelőtt a falu védőszentjének ünnepén azt a részegen másokat inzultáló bírót is börtönbe zárták és megbüntették, aki az egész ünnepet szponzorálta. A vétséget elkövetőnek másnap meg kell jelennie a tisztségviselők előtt, akik kétfajta bírságot határoznak meg. De ugyanígy mindennapos dolog, hogy a falu vezetője annak a földjén dolgozik alkalomszerűen bérmunkásként, akinek az ügyében döntenie kell. Mivel megsértette a közösségi normákat, ezért bírságot kell fizetnie a közösségnek. Ezt minden esetben pálinkában szabják meg, és a büntetés súlyosságától függően általában egy és húsz liter pálinka között változhat. A károsult pedig maga döntheti el, hogy pénzben vagy pálinkában kéri-e a tisztviselők által számára megszabott jóvátételt. A büntetés mértékét enyhíti, ha valaki részegen követett el kihágást, mivel az illető ekkor nem tudta, mit csinál. Mivel Pachiquitlában már nem készítenek tradicionális módon pálinkát, ezért a vádlottnak el kell mennie a boltba, pénzért megvennie az alkoholt, majd elvinnie a falu tisztségviselőinek. Az alkoholt ezután a falu vezetői, az egybegyűlt emberek - a kihágást elkövetővel és (férfi esetében) a sértettel együtt - elfogyasztják, és gyakran közösen részegednek le. Szintén pálinka a bírság, ha egy felnőtt, önálló lakhellyel rendelkező egészséges családfő nem jelenik meg a hetenként egyszer tartott közösségi munkán, amikor a faluból kivezető ösvényeket tisztítják meg, az iskola költségeire elkülönített földet művelik, vagy a falu közös tulajdonába tartozó épületeket építenek. Ekkor a büntetés a munka hosszától függően általában félnapi vagy egynapi munkabérnek megfelelő 2-5 liter pálinka. Az így összegyűlt alkoholt a munkán résztvevők közösen isszák meg. Mivel a falutól távol végzett időszakos munkák miatt évről évre egyre többen hiányoznak a közösségi munkákról, és a családtagok gyakran nem tudják helyettesíteni őket, ezért 20-30 liter alkohol is összegyűlhet egy-egy alkalommal. Paradoxnak tűnhet, hogy valaki, aki részegen a közösség értékrendje szerint büntetendő cselekményt követett el, a büntetést, azaz az alkoholt a megbírságolóival közösen kell elfogyasztania, melyet gyakran újabb közös lerészegedés követ. A pénzgazdálkodás általánossá válása előtt jellemző volt, hogy a büntetést a luxuscikknek számító és a közösségi szórakozásra, ünnepekre, rítusokra készített, másra nem használható, éppen ezért a tisztelet kifejezésére a férfiak között leginkább alkalmas helyileg készített pálinkával kellett kiegyenlíteni. Ez a gyakorlat azonban nem csupán a tradíciókhoz való ragaszkodás feltételezése révén, hanem az alkohol és a pénz szimbolikus értéke közötti különbség figyelembe vételével érthető meg. A nahuák értelmezésében a büntetés oka, hogy a bűnös tettével vétett a közösség etikai normái ellen, nem adta meg az elvárható tiszteletet a közösség tagjainak. A büntetés célja a tisztelet gesztusának nyilvános, közösség előtti kikényszerítése, majd annak kölcsönös gyakorlása. Az egy-két napos