Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Christian Bromberger - Denis Chevallier, ed.: Carrieres d'objets. Innovations et relances (Körösi Katalin)

otthon végzett, a saját szükségleteiket szolgáló, ám az ipari termelés folyamatait alkalmazó barkácstevékenységén keresztül. Anne-Marie Guenin három olyan esetet mutat be, amikor a burgundiai parasztok a nagyüzemi termelésre tervezett mezőgazdasági gépeket saját mikrokörnyezetükhöz igazították. A feketeribizli bogyóinak, illetve rügyeinek (mely a gyógyszeripar alapanyaga) betakarítására átalakított masinák egyben azt is kiválóan illusztrálják, hogy a kistermelőréteg miként alkalmazkodott a megváltozott piaci igényekhez. A magas szintű technikai tudást igénylő szakmák egymás mellett élése, kölcsönhatása szintén az innovációs folyamatok motorja lehet. Franciaországban talán a legjobb példa erre a Jura környéki régió, mely a játékkészítés, az optikai ipar, valamint az óragyártás egyik országos központja. Noël Barbe és Richard Lioger kutatása az iparágak szoros szimbiózisára, a szakemberek közötti élénk kulturális csere jelentőségére mutat rá. Didier Gazagnadou ezzel szemben két, egymástól nagyon is távoli technológiai szint és gondolkodásmód párosítását szemlélteti. Esettanulmányában leírja, hogy egy teheráni kórházban miként találtak „költséghatékony" megoldást egy Amerikából vásárolt, hallás- és egyensúlyzavarokat diagnosztizáló csodakomputer üzembe helyezésére, amikor is a szintén csillagászati összegbe kerülő ülést egy, a fodrászüzletekben használt, régi típusú forgószékkel helyettesítették. Genevieve Marotel egy művészeti alkotás, a Deutsche Bank frankfurti székháza előtt álló, 52 tonnás gigantikus gránitszobor létrejöttét elemzi, rámutatva a mögöttes intenciókra és kulturális interakciókra a szardíniái és carrarai márványmanufaktúrák munkásai, a német tervező és egy, a kivitelezést segítő belga cég között. Az újításokhoz csak közvetetten kapcsolódik, inkább annak hatásait vizsgálja Alexandre Mallard, aki egy egyesült-államokbeli, ám annak egy szegényebb régiójában élő, saját műhelyt üzemeltető autószerelő, illetve egy, a legmodernebb technológiával felszerelt márkaszervizben dolgozó francia alkalmazott munkáját hasonlítja össze. Utóbbi tevékenységében a szakmai kompetencia, az anyaggal és az eszközökkel való közvetlen kapcsolat helyett az információk fölötti rendelkezés, kimutatások, elemzések, az informatikai berendezések és persze a konkurencia minden lépésének szemmel tartása játssza a főszerepet. Napjainkban a tárgyak, a fogyasztásra szánt termékek és egyáltalán a kulturális megnyilvánulások két ellentétes, ugyanakkor egymást kiegészítő tendenciáról tesznek tanúbizonyságot. A globalizáció, az uniformizálódás mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a hagyományos, az autentikus kultusza, melyet az utóbbi két évtized antropológiai irodalma is bőségesen elemzett. A kötet második, Megújult tárgyak című részében közölt négy esettanulmány rendkívül tanulságos példákkal szolgál, s ezen „múltba tekintő innovációk" számos közös sajátossága is kirajzolódik belőlük. Françoise Clavairolle a cévennes-i selyemgyártás újraindításáról szóló cikkében rámutat, hogy a tradíció felélesztése nem volt más, mint innovációk sorozata - Japánban kitenyésztett eperfafajtával, Marokkóból és Elefántcsontpartról importált hernyókkal. A nem éppen tökéletes minőséget és az értékesítés nehézségeit pedig úgy hidalták át, hogy múzeumot létesítettek, természetesen dekoratív üzlettel, ahol az eredetit kereső turisták könnyen megnyitják pénztárcájukat. A „hagyományos" burgundiai és az Ardennek vidékéről származó sajtok - mint az Claire Delfosse és Marie-Thérese Letablier írásából kiderül - pedig modern gyártósorokon készülnek, ám a specialitás, az egyediség keresése, illetve az erre irányuló fejlesztések vitathatatlanul jót tettek a régebben egymástól csak nehezen megkülön-