Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Gábor Kálmán: A középosztály szigete (Havasréti József)

pú, marxista megközelítésének megfelelően - sajátos gazdasági és társadalmi változások következményének tekinti. E változások kulcsfogalma a középosztályosodás, amely a posztindusztriális társadalom egyik jellemzője. A középosztályosodás okai és következményei a következők: a gazdasági élet technikai és vezetési területein egyaránt gyökeres változások mennek végbe, melynek eredményeként a középosztály és a munkásosztály közötti jövedelmi és életvitelbeli különbségek kiegyenlítődnek. A fogyasztói struktúra átalakul, az alsóbb osztályok a középosztályi stílus átvételére törekszenek (24. p.). A középosztályi minták hatására az iskoláztatás jelentősége fontosabbá válik, az oktatási szférában tanulással, képzéssel eltöltött életszakasz autonómiája megnő, tehát függetlenedik a felnőtt társadalom szociális és kulturális normáitól. Az autonóm ifjúsági státus olyan autonóm ifjúsági kultúrák létrejöttéhez vezet, amelyek az életmód, a kultúra, illetve a rájuk vonatkozó orientációs minták tekintetében egyaránt elkülönülnek a felnőtt-társadalom világától (29. p.). A középosztályosodás folyamata Magyarországon a kilencvenes években gyorsul fel, és Gábor Kálmán szerint a Sziget az ennek hatására kialakuló új generáció jellegzetes sőt, reprezentatív - gyűjtőhelye, szórakozási terepe. „A Szigeten azok a tanuló fiatalok vannak jelen (gimnazisták, főiskolások, egyetemisták), akik többsége olyan családból származik, akik családját igen mélyen érintette a társadalom középosztályosodása, másrészt olyan dolgozó fiatalok vannak jelen [...], akik számára a középosztályosodás jelenti a vonzó alternatívát." (32. p.) Majd: „a Sziget a középosztály szigete, ami azt jelenti, hogy olyan, elsősorban tanuló, fiatalok mennek el, akik korán önállósodnak, önálló fogyasztói státusszal rendelkeznek, és szabadidő-tevékenység igen fontos szerepet játszik életükben, amely elsősorban kortárscsoportokhoz köti őket [...] igen fontos szerepet játszik életükben az ifjúsági kulturális minták követése, amelyben meghatározó szerepet töltenek be a zenei irányzatok, amelyek nem egyszerűen csak zenét jelentenek, hanem kulturális, fogyasztási illetve társadalmi-politikai cselekvési mintákat is." (63. p.) Ez a megállapítás azért figyelemre méltó, mert az ifjúsági kultúra jellegzetes szcénáit - köztük a nagy zenei fesztiválokat - többnyire eredendően ellenkulturális karakterűnek tekintik, ezzel szemben a Szigetnek az itt ismertetett leírásában, amely a középosztályosodás folyamatához kapcsolja a rendezvényt és közönségét, a konformitás kerül az előtérbe. Gábor Kálmán jelentése kijózanító hatású lehet azok számára, akik azt gondolják, hogy ez a fesztivál a lázadás terepe, vagy azt, hogy a Sziget megmaradt olyan közösségi kezdeményezésnek és szórakozási formának, amilyennek 1993-ban Müller Péter Iván és Gerendai Károly szándékának megfelelően létrejött. A Sziget kétségbevonhatatlanul az ifjúsági kultúra /ogyasztásának centrumává vált, és annak köszönhetően, hogy a jegyárak viszonylag magasak, illetve a program sokszínűbb és színvonalasabb, mint a hagyományos fesztiválok rockzenei műfajokra specializálódó kínálata, a közönség meghatározó többsége is jómódú, kulturáltabb és nyitottabb fiatalokból áll. A probléma az, hogy mindez eddig is teljesen egyértelmű volt azok számára, akik nem fogadták el a Sziget ellenkulturális karakterét hangsúlyozó mítoszokat, vagy észlelni tudták a „szigetlakók" öltözködésében, viselkedésében, fogyasztási szokásaiban rejlő, egyértelműen jólétre, jó családra utaló jegyeket. A kötetben bemutatott táblázatok, grafikonok adatai alátámasztják Gábor Kálmán hipotézisét, és nem valószínű, hogy egy másik kutatás majd bizonyítani fogja a Sziget közönségének társadalmi státusával kapcsolatos megállapítások ellenkezőjét. A magyarországi középosztályosodás és a Sziget