Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban

pünkösd szombattyán több jó téteményeinek de főképpen egynek tartván háládatos emlékezetét. Ezek a Székelyek, mivolta s szkítiai pogányságból kitértek, mind ekkoráig sok rendbéli háborúk, hadakozások, veszedelmek idők fejedelmek változási között is az igaz hitben megmaradtak; De elfajulván ettől a Blandrata György dögletes tudománya után az ifjú János király, arra vetemedek, hogy már becsüllete sem volt előtte senkinek hacsak a SS. Háromságnak tagadója nem volt. Végezést is ira 1566ikban Sz. András nap tájban, hogy az erdélyi birodalomban mindenek Blandrata Györgytől függjenek, és a tőle választott papoktól hallgassanak, akik pedig ezeket megháborítanák, mint hitetlenek úgy büntetődjenek. E végezés mellé nem akarának állani a Csiki székelyek a többiekkel. Kerülgeti őköt János király igiretekkel, fenyegetésekkel, de semmire sem mehete vélek; felmérgelődik azért és a következendő 1576-i esztendőben sok fegyveres népet bocsáta reájok, hogy erőszagoson (sic) is kitérjenek az igaz hitből. Vala a többi között Nemes Gyergyó Székben alfaluban mely helység filialisa a Csik széknek egy buzgó, Istenfélő, István nevezetű megyés pap, ez jobban is felbiztatá a népet az állhatatosságra, egyet érte a Nemes Főrendéi is elszánák mindnyájan magokot, vagyonokot, életeket régi Sz Hiteknek oltalmazására, s halálra lőnek készebbek, mint attól való elszakadásra, eljárák azért egymást, és azt végezek, hogy ily utolsó veszedelemben az egész nép kicsintői fogva nagyig házaikot mindeneket oda hagyván ehez a szent képhez gyülekeznének, és egy szívvel lélekkel könyörgenének az Istennek, hogy szentséges édes Anyjának a Magyarok régi nagy Asszonyának érdemeiért tekéntse őket ily nagy szükségekben. Egybe is gyülekezvén minden falukból oly készülettel, mintha mindnyájan halálra kelletett volna menniek, oda érkezének Csíkban és köszönték a Boldogságos Szüzet az ő szent képében és alázatosan kerék, hogy segéltené őköt, s nyerne malasztot az ő Szent Fiától közelgető veszedelmek eltávoztatására. Hírek érkezek pedig azalatt, hogy Udvarhelyszék felől nyomulnának bé feléjük a hadak, annálfogva kiválaszták maguk közül valakik csak fegyvert foghattak, rendre állíták az ott kiterjedt mezőre, a fejérnépeknek pedig az öregek és gyermekekkel megparancsolák, hogy míg ők oda járnak, azon helyről el ne távozzanak, hanem imádják az Istent, és kérjék, hogy tőllök Anyjának érdemiért segítségét meg ne vonja. Ezzel az asszonyok, öregek gyermekek tehetségek szerént a buzgó könyörgéshez fogának, a fegyveres nép pedig nem különb ájtatossággal eleikbe kezde nyomulni a János király hadjának. Vagyon egy rengeteg erdő Csík és Udvarhely között, ahol is a Csíki lázon szembe találkozván fegyverre kelének a Jésus és Mária nevében; de a Csíkiak jobb részét a király hadgyának le vágák maguk minden sérelme nélkül, a többi nyakra főre vissza szalada. Ezzel visszatérvén a Székely nemzet is a nevezett Klastromhoz nagy ének szóval zöld ágakkal, szembe tanálván elhagyott véreket nagy vígan s annál zengőbb énekszóval hálaadásra a Templomba ménének, s ottan a nagy hatalmú Szüzet csudálatos képe előtt tisztelék. Történek ez a dolog I 567-ik évben Pünkösd Szombatján amelynek emlékezetére most is minden esztendőben nemcsak Csík Gyergyó és Kászonbol, hanem Udvarhely Székről is a meg maradott katholikusok el szoktak jőni efelett meghallván győzedelmes hadakozásokot a Csíkiaknak igaz hitekért a Molduvai pápisták hálaadásul Mária tiszteletére csudálatos képéhez minden pünkösdben mig a Carenta nem akadályoztatta megjelentek tiszta fejér köntösben fejér keresztek és zászlókkal. Bizonyítja eztet Bálványos nevezetű havas, melyet evégre bírnak a Nemes Szent Péter megyének lakosi, hogy minden esztendőben