Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: A mozgókép, a terepmunka és az elmélet (Jan János interjúja Zempléni Andrással)

nak diszkrét eszközévé vált anélkül, hogy itt valaki is filmet csinált volna: kinek is készítettük volna vagy készítették volna ők? Talán az elefántcsontparti nemzeti televíziónak? A kérdés persze ironikus, de nem alaptalan, hiszen ennek a televíziónak már régóta fájt a foga a híres szenufó poróra, és I 998-ban küldött is egy stábot, hogy a mi kis erdőnk „kijöveteli" rítusát megörökítse, amely a beavatási rítus egyetlen teljesen nyilvános eseménye. A történet arról tanúskodik, hogy az „önkifejezés" útjai kiszámíthatatlanok vagy legalábbis tekervényesek. Ami engem illet, már a stáb megérkezése előtt szándékosan eltűntem a faluból. Tudtam ugyanis, hogy ha részt veszek a filmezendő rítuson - ami beavatotti kötelezettségem -, akkor kellemetlen választás elé fogok kerülni: vagy felkérnek engem is mint beavatott antropológust, hogy valamit mondjak el erdőnk „titkaiból", amit régi ígéretemhez híven nyilván nem tehettem volna meg, vagy pedig kérésük megtagadása után óhatatlanul arról faggattak volna, hogy én, az egyetlen fehér, mit keresek ebben az erdőben. De az életrajzomról sem kívántam nyilatkozni. Igy a forgatás megtörtént nélkülem, s én naivan úgy gondoltam, hogy ezzel számomra az ügy le van zárva. De korántsem volt így. Mondhatom, meglepődtem, amikor egy héttel később az „öregek" beidéztek az erdőbe, helyemet a vádlottak „lugasában" jelölve ki. A legfőbb vád természetesen az volt, hogy nem vettem részt a szóban forgó rítuson. Igazam tudatában magabiztosan előadtam érveimet, de hamar észre kellett vennem, hogy nem hatnak. Erre megjegyeztem, hogy tudomásom szerint a televíziónak semmi helye sincs az erdőnkben. Legnagyobb megdöbbenésemre a gyülekezet java részének más volt a véleménye. Hosszú vita után ki lett mondva az ítélet, és ki lett szabva a bírság: egy ökör, tíz gyöngytyúk és hat csirke. Ehhez még egy jóakaróm azt is hozzátette, hogy miután mindezt kifizetem (amit később meg is tettem), remélik, hogy ezentúl én is növelni fogom erdőnk nevét, és én is azon leszek, hogy közös anyánk „kis faluja" helyén (amit az erdő tisztásán egy miniatürizált, ultrahagyományos szenufó falu jelképez) hamarosan cementházak álljanak! Megrökönyödtem. Ezek szerint a „közös nézet" modernizálódása valamelyest elkerülte a figyelmemet. Remélem, ha kissé terjengősen is, de sikerült többé-kevésbé válaszolnom kérdéseidre. Még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a terepfelvételeim hang- és képelemzése, valamint részletes átírása után a filmezett rítusok elemzése nem áll meg. Valójában otthon, a tereptől távol kezdődik az a sokszor keserves munka, amit én elméletalapításnak és bizonyításnak neveztem. S hogy az elmélet ne szakadjon el a megismert valóságoktól, alapvető szükségem van a részletesen kielemzett és átírt terepfelvételekre, me- » lyek így mindig kéznél vannak, amikor a megértéshez újabb és újabb pontos részleteket 7 keresek, vagy amikor tételeimet a valóság kontrolljának akarom alávetni. Mindezen túl pedig-dacára a sok terep- és kimerítő elemző munkának-sokszor a filmfelvételek isme- ~ telt újranézésekor derülnek ki intuitív módon azok az elméletindító összefüggések, amik rojg a konkrét munka során elkerülték a figyelmemet. Mondhatnék példákat - az általam g, megkísérelt áldozási, megszállottsági, beavatási, jóslási vagy titokelméletek kidolgozására -, de ezek részletes kifejtése már egy más történet lenne. Készítette Tari János