Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról
sikerült tökéletesen betanítanom az informátorokat arra, hogy szövegeket diktáljanak nekem, megjegyzéseket fűzzenek hozzá, és részletes leírásokat adjanak. Az ezen a téren való felsülést a kényszerű intimitás ellensúlyozta: mivel a rendszeres informátorokkal való könnyebb és gyorsabb munkamódszert nem alkalmazhattam, elmerültem annak a mindennapi életnek közvetlen megfigyelésébe, amelynek magam is részesévé váltam [...]; minden pillanatban fültanúja voltam a nuerek beszélgetésének. Minden rendelkezésemre álló embertől információrészecskéket szedegettem össze, és nem információblokkokat, amelyeket a képzett adtaközlők tudtak volna nyújtani számomra. Annak eredményeként, hogy a nuerekkel ily szoros kapcsolatba kényszerültem, az azandéknál intimebb ismeretekre tettem szert róluk. Míg az azandék nem engedték, hogy úgy éljek, mint ők, addig a nuereknél az nem volt lehetséges, hogy másképpen éljek..." (Evans-Pritchard 1968:26-27). 38. Ez a jelenség jól megfigyelhető a szenufó poróban, amely a „sityégé gyermekek" megtévesztésére beavatási titokpajzsok kifinomult tárát hozta létre. Hasonló jelenségeket írtak le más afrikai rituális rendszerekben is, például a jorubáknál az egungun maszkok esetében. 39. Mint ismeretes, a kultúra kanonikus antropológiai megfogalmazása E. B. Tylortól származik 1871ből, az európai nacionalizmusok felerősödésének időszakából, amikor a „nemzeti kultúráról" szóló különféle esszencialista és holisztikus nézetek megszülettek. Ezek valószínűleg döntő hatást gyakoroltak a „primitív" és parasztkultúrák globális természetét és integráló koherenciáját érintő etnológiai prekoncepciókra. Kapferer (1989), még ha az ekét is fogja a bika elé, helyesen állapítja meg, hogy „a nacionalisták láthatólag azt bizonyítják, amit sok antropológus állít": „the reification of culture in nationalism and the declaration by nationalists of its motive force in human action is the practical carrying forward of some of the key assumptions of anthropology " (idézet Foster I 99 1: 192). 40. Az antropológiai szöveget mint narratív műfajt - mint már említettük - az a mód határozta meg, ahogyan az antropológus a vizsgált társadalomról alkotott interpretációját hitelesítette egy olyan bevezető retorika segítségével, amely az olvasónak az ő „ottlétét" sugallta (Geertz I 988): mindannak a leírásáról van szó, hogy mikor, hogyan és milyen változó társadalmi szituációkban he has been there. IRODALOM BARTH, FREDRIK 1975 Ritual and Knowledge among the Baktaman of New Guinea. Oslo - New Haven (Conn.): Universitetsforlaget - Yale University Press. BOUTANG, PIERRE 1973 Ontologie du secret. Paris: Presses Universitaires de France. CANNON, WALTERB. 1 942 „Voodoo" Death. American Anthropologist 44(2): 169-181. EVANS-PRITCHARD, E. E. 1968 Les Nuers. Paris: Gallimard. FOSTER, ROVERT 1 991 Making National Cultures in the Global Ecumene. Annual Review of Anthropology 20:235-260.
