Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

nővér természetesen zavarba esett. Ha Umár mindkét oldalon fájdalmat érzett volna a bordája tájékán, és ha még mindig láza lett volna, akkor tüdőbántalmat állapított volna meg. De csak a jobb oldalon volt fájdalma, és a láza már megszűnt. Semmije nem volt eltörve, sebesülést nem szenvedett, és nyilvánvalóan nem lehetett szó sem tetanusz-, sem epilepsziás rohamról. AnneMarie tehát egy olyan tüneti kezelésben részesítette Umárt, amelyet igen gyakran alkalmaz, és amely a hagyományos orvoslás és a biomedicina közt szokásos süketek párbeszédének végeredménye: jó nagy alkoholos kötést tett a mellkasára, gyulladásgátlót, szopogatni való fájdalomcsillapító drazsékat és újfent kalciumot adott neki. A kórtünetről és a varázsló gyógyításáról sebtiben tartott összefoglalómat azzal a keresztény ápolónői barátságos, ám helytelenítő távolságtartással hallgatta végig, mint aki hozzászokott az ilyen „afrikai betegségekhez", amelyek ellenállnak a keresztény igehirdetésnek, és kibújnak a biomedicina hatásköre alól. 23. Az évek folyamán egy tucat jóslási konzultációt és számos hasonló áldozási imát vettem fel videóra. Ezeknek nem úgy voltam részese, mint Umár ügyének, de ezeket is ugyanilyen utalásszerű stílus jellemzett. 24. Miután teljesítettem Nambélé temetésével kapcsolatos kötelezettségeimet - fiai és nem Nélo unokaöccse rituális kíséretében, akit semmire sem becsült -, arra gondoltam, hogy falut változtatok. De hamar felhagytam ezzel a szándékkal tudván, hogy ennek a matrilineáris és matrilokális társadalomnak - mely közismerten gyanakvó a faluban kapcsolatokkal nem rendelkező idegenekkel szemben - a zártság ethosza kevés esélyt hagy a vándoretnográfusnak. A lakóhelyváltoztatást könnyen az árulás vagy olyan viszály jeleként értelmezhetik, amelyet jobb elkerülni. S ezenfelül, hogyan lehetett volna mindezt megmagyarázni azoknak a nagybecsű barátoknak, akiket Nambélé hagyott rám, és indokokkal alátámasztva előadni a szent erdőnk gyülekezete előtt? A szokást követve maradtam tehát Nambélé utódjának „kezében". 25. Lásd többek között Turner I 972. 26. A Waba szent erdőt (öt faluban elszórt) tucatnyi női ágazathoz tartozó, körülbelül száz férfi alkotja. Az ágazatok tartósan szövetkeztek arra egymással, hogy ebbe a középméretű sinzangba avatják be fiataljaikat. A nafaráknál a poro egyik alapelve az azonos szent erdőben ily módon szövetkezett női ágazatok közti egyensúly szigorú fenntartása. Minden beavatáskor minden ágnak kötelezően el kell „helyezni" legalább egy avatandó fiút, és a rituális funkciókat - köztük a korosztályfőnöki tisztet - a szövetkezett ágak felváltva töltik be. A Péguékahát alapító női ág ismételt kimaradását - mint ahogy a későbbiekben megtudtam - már jóval azelőtt szóvá tették, mielőtt Nambélé az engem érintő merész döntését meghozta volna. 27. Tudatosan ferdítem el annak a formulának az értelmét, amellyel C. Ceertz (1988) azokat a különleges irodalmi eljárásokat jellemzi, amelyek segítségével az antropológus személyes tapasztalatát a „leírt" társadalom általános valóságaként mutatja. Annak elmondása, hogy egy be^ avatási vagy másféle titok miként került az antropológus tudomására, vagy miként avatták be 7 egy intim ügybe, nem egyik legjobb módja-e azon meggyőződés kialakításának, hogy „ez így co van és igaz is, mivel ő ott uoll"! ^ 28. Por-kalaragele: a poro titkaira használt legáltalánosabb kifejezés. ^ 29. A nafarák egyáltalán nem ismernek a mandingó genealógiai hagyományozó-énekeshez hag sonló társadalmi kategóriát. ' -° 30. Itt a matrilineáris csoport csak éjjel „nyílik" meg, amikor férfi tagjai gyalog vagy kerékpáron „barátnőiket" meglátogatják. A náluk töltött éjszaka után hajnalban hazatérnek. A fennmaradó időben mindenki (a férfiak és a nők) a maguk csoportjában élnek, elvileg a saját anyaáguk falujában, a születésüktől egészen a halálukig. 3 1. Emlékezzünk, hogy a konzultáció végén Padégué élénk hangon tette fel a kérdést a jósnak: tyolo?! -egy nő?! (lásd 2 I. lábjegyzet). Az öreg jós, aki bizonyára tisztában volt Padégué családi helyzetével, feltehetően számot vetett rituális félrelépésével, mert a hanggal és kézzel adott 2 I 0 megerősítő válasz után hihetetlen pergő beszédstílusban egy meglehetősen nyakatekert misz-