Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

Kamarikon, a mágikus üteg és ellentámadás Zempléni András videofelvétele rán. Egyszerűsítve összegzem a történetet, mely mint oly sok más afrikai betegségértelmezés folyamán reaktiválódó társadalmi titok, a távoli múltba nyúlik vissza. Umár Pégué-kahának, „Pégué falujának" alapító női ágazatához tartozik. Az alapító Pégué leszármazottai később egy tucat termőföldet kereső, foglyul ejtett vagy menekült családot fogadtak be. Az alapító női ágazatnak régóta nem él egyetlen egyenes ági leszármazottja sem a faluban. Néhány túlélő leszármazott - köztük Umár anyja és két anyai nagybátyja - Franciaországban, Korhogóban vagy Abidjanban telepedett le. Mint ahogyan Umár a beavatása előtt, ezek valamennyien az „elmenők" csoportjához tartoznak. Már nem rendelkeznek társadalmi egzisztenciával a faluban, ahol az élet tovább folytatódott. Időközben egy volt rabszolganő leszármazottai, akit egykor Pégué egyik anyai unokaöccse - egy beolvasztott ág tagja - vásárolt, vették át a távol levő alapítók helyét. Nélo alias „Kadhafi" nagybátyját, Nambélét követve e beolvasztott rabszolgaágazatnak a főnöke manapság, és ennek folytán Péguékaha földfőnökének adja ki magát. Egyszóval az általa rejtegetett titok nem volt más, mint valódi származása. Elképzelhető, hogy ezen is mennyire megrökönyödtem: a nafara családom eredettitkából való kizárásom tehát régebbre nyúlt vissza. Umártól tudtam meg azt, amit Nambélé éveken keresztül rejtegetett előttem: Péguékaha <j urainak ágát az ő rabszolgaága váltotta fel, ő maga pedig az alapító megüresedett helyét 7 foglalta el. Az ágazati összefonódásokhoz és az ehhez kapcsolódó genealógiai manipu« lációkhoz szokott afrikanistának egy ilyen jellegű eredettitok felfedezésében nem volt gj- semmi döbbenetes. De a család egy olyan régi bizalmasának, mint amilyen én voltam, jgïn bizony megrázkódtatást jelentett. A bozótban beállt pillanatnyi csendben újra és újra ..i§ lepergettem magam előtt azt a számos esetet és jelzést - beavatási vagyjóslási rítuso--^ kat, megtörtént vagy nem megtörtént eseményeket -, amelyeket az évek során észre lehetett vagy kellett volna vennem ahhoz, hogy rájöjjek nafara vendéglátóim legféltettebb társadalmi titkára. Umár azonban kevés gondolkodási időt hagyott. Elfojtott hangon tovább folytatta a történetet. Támadói üköreganyjának megvásárlója, Pégué unokaöccse a háza népét sokasodni látta. Gazdag és konzervatív nézeteket valló bigman lett belőle. Eldöntötte, hogy a Wabába - a Pégué földjén található közös szent erdőnkbe 196 ezentúl csak az alapító közvetlen leszármazottait avatják be. A rabszolgaághoz és az