Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Malinowsky-Witkacy. Photography: Between Science and Art című kiállítás (Frazon Zsófia)

(Malinowski pasztellkék, Witkiewicz halványsárga) folyamatosan megjelenik a kifüggesztett képek háttereként is. Még egy - szerintem - fontos megkülönböztetés tűnt szembe: Malinowski (vagy a terepen vele dolgozó fotós) által készített képeket a kék kartonon üveglappal fedték le, míg Witkiewicz fotói, rajzai és festményei pedig sárgára festett fakeretes képként - sokkal inkább műalkotásként - voltak kiállítva. Ez a módszer rímelt a címben is megadott - tudomány és művészet - kettősségre. A „Witkiewicz-terem" - amit talán hívhatunk így-Witkiewicz családjáról, Witkiewiczről magáról készült, és általa készített fotókat, festményeket és rajzokat tartalmazott. A képek között talán azok voltak a legérdekesebbek, amelyeken Witkiewicz különböző szerepeket, helyzeteket vagy arcokat, érzéseket jelenített meg. Ezeken a fotókon leggyakrabban ő az egyedüli szereplő vagy a főszereplő. Szemmel láthatóan a rendezők arra törekedtek, hogy Witkiewicz személyiségét a képeken keresztül próbálják megmutatni a látogatóknak. A képek nagyrészt valóságos (például konkrét filmekből arcok „eljátszását") vagy képzelt, sztereotip szerepeket (például a „hősszerelmes, a gonosz ellenség"), hangulatokat és érzéseket jelenítettek meg arcjáték segítségével. Első pillanatban úgy tűnhet a képek alapján, hogy amit látunk, az nem ép elme szüleménye, de fotóin kívül rajzait és festményeit is megnézve egyre nyilvánvalóbb, hogy Witkiewicz az apró különbségeknek és a kifinomult jellemrajzoknak nagyon nagy jelentőséget tulajdonított. A képek között több fotó és festmény található Malinowskiról is, főleg fiatal korából. Olyan képek, amelyek nagyon közelről és nagyon élesen mutatnak rá arca jellegzetes vonásaira, sokkal inkább festményként kezelve a fotókat is. A rendezők a fotókat sok esetben egész falnyi nagyításban is kiállították, még inkább hangsúlyozva a festett kép jelleget. A szervezők - véleményem szerint - tudatosan terelték arra a néző figyelmét, hogy a kiállítás nem antropológus tagja milyen alaposan és aprólékosan tudta szemügyre venni a világot és embereket, és ábrázolta ezt a maga eszközeivel. A „Malinowski-teremben" egy teljes fal mutatta be Malinowski családját és gyerekkorát képekben. A többi falrészen Malinowski mint antropológus jelent meg, a terepmunka-fotóin keresztül. A terem berendezése - a képek felrakása miatt - inkább emlékeztetett egy galériára, mint egy etnográfiai vagy antropológiai kiállításra (ha beszélhetünk ilyenről). A képek melletti kísérőszöveg viszont a tudomány és a művészet felosztás, szembeállítás „lehetetlenségével" is eljátszik, amikor is Malinowski trobriandi fotóit-James Cliffordot idézve - műalkotásként is elemezni próbálta, összehasonlítva a képek szerkezetét például a 18. századi allegóriafestészet komponálási technikáival. A komponáltság lehetőségét erősítették sok esetben Malinowski naplójából a képek mellé helyezett szövegek és Witkiewicz gondolatai, aki Malinowskival ellentétben elképzelhetetlennek tartotta, hogy az antropológiai terepmunka révén egyáltalán megtudható bármilyen lényeges dolog egy idegen kultúráról és egy idegen gondolkodásmódról. A sok apró gondolat egymás mellé helyezése kifejezetten élvezetessé tette a képek értelmezhetőségét vagy éppen értelmezhetetlenségét, de mindenekfelett az értelmezés sokféle lehetőségére hívja fel a figyelmet. A terem hátsó sarkában Malinowski egyik régi sátrának maradványaiból és különféle terepen gyűjtött tárgyakból, enteriőr jellegűen kialakítva a tudós „barlangja" állították ki, amelynek központjában az írógépe állt, a falára pedig a híres/hírhedt Malinowski-napló lapjainak fénymásolatát akasztották. Közvetlenül a sátor mellet egy paravánon helyezték el Witkiewicz festményeit és rajzait, mintegy környezetet vonva