Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában (Somlyódy Nóra)

szövegekben rejlő értelem-összefüggésekre és a kontextusra való következetes reflexiók. Különösen a források műfaji kavalkádja kívánná ezt meg, hiszen már a fenti felsorolás is számos irodalmi műfaj bevonását tükrözi. így azonban az elbeszélésbe emelt szövegek nem jelenthetnek többet előre megfogalmazott állítások puszta illusztrációinál. Nemegyszer szembesül az olvasó azzal, hogy a szerző ismerősként köszönt egy-egy gyakran citált szemtanút: „Mangold doktor a jóságos öreg fürdőmester hangján szólalt meg" (158. p.), esetleg saját összegző véleményének ismertetése helyett fordul egyegy idézethez: „...alighanem igaza volt az eseményeket reálisan szemlélő Boleman Istvánnak" (164. p.). A forrásokkal szembeni engedékenység minden fejezetben kísért, hiszen a közös szálra fűzött idézetek összefüggéseiből nem értelmezések, hanem általánosító megjegyzések születnek. A könyvön végigvonuló példák sora emiatt sokkal inkább a történelem- és irodalomtankönyvekből jól ismert személyiségek életrajzát bővíti művelődéstörténeti adalékokkal, szórakoztató anekdotákkal. E szellemiséggel cseng össze a szöveg közvetlen, már-már hétköznapi nyelvezete; a szerző nem bajlódik bonyolult szerkezetekkel, hanem könnyeden kalauzolja végig az olvasót a gyógyfürdők birodalmán. Mindezek a tulajdonságok és az illusztrációkra fektetett erős hangsúly is sejtetik, hogy a könyv nem egy szűk szakmai réteget céloz meg, hanem ismeretterjesztő szándékkal egy szélesebb olvasóközönség megszólítására apellál. A könyv olvasására az a közkeletű érdeklődés tarthat számot, amely az újabb század fordulójáról visszapillantva összehasonlításra, méricskélésre sarkall. A szerző néhány mentegetődző szóval az epilógusban le is szögezi: „Ez a könyv nem a nosztalgikus érzelmek fölkeltése és nem az idill utáni vágy bátorítása céljából íródott" (254-255. p.). E törekvés ellenére a fejezetek többségében nem találkozhatunk olyan távolságtartó attitűddel, amely eloszlatná a joggal felmerülő gyanút, s így nemritkán szentimentalizmusba hajló tónus vonul végig a sorokon. A jóindulatú attitűdnek tulajdoníthatjuk azt is, hogy a bevezetőben „jellemző társadalmi jelenségként" leírt „fürdőre járás" a könyv végére nem telítődik olyan tartalommal, amely többletjelentéssel ruházná azt fel a kikapcsolódás, szórakozás és gyógyulás elemi igényeinek kielégítésénél. A könyvet lapozgatva ennek ellenére számos, a fürdőre járást szükségletkielégítéssel indokló megközelítésen túlmutató, elszórt megfigyelésre bukkanhatunk. Mindenképpen említésre méltóak ezek közül a fürdői életben számos területen megnyilvánuló, a hétköznapitól eltérő magatartásformákra vagy a fürdői mindennapokat tagoló, s a megszokott társadalmi életet szervező normarendszertől eltérő szabályok érvényesülésére (s ezek betartására vagy megszegésére) utaló megjegyzések. Ugyanitt érdemel figyelmet a néprajzi érdeklődést rendszerint felkeltő, s az egyik fejezetben egy rövid kitérő erejéig érintett viszony az „őslakosok" és a „nyaralók" között. A helybeliek mindennapi életét és kultúráját nyilvánvalóan befolyásoló, a fürdőidényben beállító idegenek hatása, másrészt pedig az érkezők számára új tapasztalatként jelentkező találkozás ébresztheti fel a kíváncsiságot. A források böngészése során hasonlóképpen bontakozik ki a korabeli fürdőre járó társadalom árnyaltabb képe, amikor a szerző a nemi különbségeket, a nyaralás és presztízs összefüggéseit, a fürdőre járás szokásrendszereiben jelentkező társadalmi különbségeket érinti. Kósa több helyen kísérletet tett arra, hogy megvilágítsa a szabadidejét fürdőhelyen töltő középrétegek hátterében meghúzódó tágabb összefüggéseket, de a történeti-szociológiai háttér elnagyoltsága miatt ez elmaradt.