Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában (Somlyódy Nóra)

SOMLYÓDy NÓRA Kósa László: Fürdőélet a Monarchiában. Budapest: Holnap Kiadó, 1999. 272 p. sa László könyve a modern turizmus egyik korai, széles körben elterjedt jelenségét, a „fürdőre járást" boncolgatja. Közelebbről az Osztrák-Magyar Monarchia gyógyfürdői körül kialakuló szabadidőkultúrát veszi szemügyre, ezzel bővítve a századforduló kultúrája iránti fellendült érdeklődésből születő kötetek körét. Noha a „fürdőre járás" jelenségét több korábbi tanulmány is önálló témaként kezelte, ezek fókuszában mindig egyazon korszak, a reformkor állt (Antalffy 1984; Hudi 1989; Petneki 1982, 1991). A dualizmus kori fürdőkultúra e nagy volumenű és részletes feldolgozása hiánypótló munka - talán nem véletlen, hogy a könyv a magyar kiadással párhuzamosan német fordításban is napvilágot látott. A kötet a színes borítóval, a szöveget illusztráló számtalan, kifogástalan minőségű reprodukcióval vonzó kivitelezésű, s amint azt az impozáns külső sejteti, nem egy szűk olvasói réteg számára íródott. A könyv címét is viselő „fürdőélet"-et a szerző a kötet bevezető fejezetében az Osztrák-Magyar Monarchiára „jellemző társadalmi jelenségként", a hétköznapitól eltérő „sajátos életmód és magatartásként" írja le (5. p.). A dualizmus kori fürdőélet bemutatására azonban nem csupán a polgári rétegekre jellemző életmód tartozékaként, hanem az „emberiség legrégebbi műveltségi javai" közé sorolható fürdőkultúra tágabb kontextusában kerít sort. E tág kontextus követelményeinek engedve Kósa László kísérletet tesz arra, hogy a kor fürdőkultúráját minél átfogóbban mutassa be, és kitérjen sokoldalú művelődéstörténeti, intézménytörténeti, orvostudományi és társadalmi vonatkozásaira is, mindvégig szem előtt tartva a könyv középpontjában álló, „szabadidejét töltő polgárt" (6. p.). A kötet egyes fejezetei e különböző szempontokból kísérlik meg a fürdőkultúrát körüljárni: a fürdőéletet létrehozó alapvető társadalmi-tudományos-intézményes változásoktól a fürdőtelepülések szerkezetének és társadalmi közegének bemutatásán keresztül a konkrét fürdőhelyeken zajló mindennapi élet körvonalazásáig. A I 9. század fürdőkultúráját taglaló tanulmányokat a néprajzi és művelődéstörténeti műveiről ismert .2 szerző korábban is közreadta már (Kósa I 993, I 995, I 997), ezek közül a fürdőlisták ^ összehasonlító elemzése e könyvben módosítatlanul került közlésre (Kósa I 997). A bevezető fejezetben a szerző nagy lépésekkel haladva követi a Monarchia fürdőkultúrájának kialakulásához vezető változásokat. A fürdőélet I 9. századi fellendülését a felvilágosult abszolutizmus uralkodói intézkedései, az arisztokrácia utazási szokásait elsajátító polgárság és a természeti környezet iránti megváltozott szemlélet alapozták meg. Az utazás új céljait, a gyógyforrásokat a korban mind a népi hiedelemvilág, mind a katolikus hit kultikus tisztelettel övezte. Amikor azonban a szemléletmódbeli változás „teret hódított", a források körül - amint azt számos példa illusztrálja - a babona, a természetkultusz és a víz hasznosításának szándéka szent és profán elemeket egyaránt vegyítő kultúrát hozott létre. 339