Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról
zési) határidő annak az intervallumnak a megjelenítési módja, amelyen belül a gyógyítók és a varázslók a dolgok menetébe még sürgősen beavatkozhatnak. Ezt a második gondolatot ragadnám ki, amely egyezteti a titkos támadás és az orvoslás idő- és térfázisait, ugyanis mint látni fogjuk, az orvoslásba beletartozik az éppen folyamatban levő támadásra egy állatáldozattal történő ellentámadás is. A jós elliptikus kijelentései: a titokőrzők és a titok tartalma Kamarikon „elsősegélynyújtása" tehát megteremtette a megfejtendő titok és nyomozás keretét vagy inkább mentális színterét: mellkasán lyukacskákkal és már vért hányva Umár szemben áll titkos támadójával, annak „kis dolgával", őzszarvával, áldozatával. De ez a színtér elvont, technikai és személytelen. Kamarikon semmit sem mondott a titkos támadók kilétéről és indítékairól, vagyis a megfejtendő titok őrzőiről és lényegéről. Ez annak a kedves és festőién anakronikus öreg jósnak a feladatkörébe tartozott, akit közvetlenül a mágikus támadás testi bizonyítékainak feltárása után látogattunk meg. Mint ahogyan a röntgen az orvosi rendelő mellett található, úgy a jós kicsinyke kunyhója is csak néhány lépésre volt Kamarikon félelmet keltő udvarától, amelyben háziméhek rajai zümmögtek, mintegy arra szolgálva, hogy a varázsló látható formában is megerősítse kliensei hitét a saját mágikus tevékenységének hatékonyságában. 16 A jóslás, rítus-amelyet végig filmeztem, és amelynek verbális tartalmát szóról szóra lejegyeztem - közel egy óra hosszat tartott. Leírásánál a lényegre szorítkozom, amelyet a lehető leghitelesebben próbálok itt visszaadni. 17 Umár még Kamarikon udvarán feküdt, és helyette Padégué ült le a jós zsámolyára. Következzék nagyon sematikusan az, amit megtudtunk. Padégué egy, a „faluban maradt" férfi hozzátartozójának, vagyis Umárnak az ügyében fordult hozzá. 18 Ez az ügy nem halottakra, ikrekre, álomra vagy szellemekre vonatkozott, hanem yasungóról - fétisügyről - volt szó. Ez a fétis pedig nem Umár halottaival, apai ági vagy anyai rokonai, illetve ősei tulajdonában volt, hanem másvalaki (nawadya) birtokában. És mégis ezt a másvalakit, a fétis tulajdonosát egy falujában (Péguékahában) lakó férfi kereste fel. És a falun kívül kereste... 19 A jós ezen szűkszavú kijelentései több lényeges pontot jelöltek ki a varázsló által meghatározott, elvont mentális színtéren: a titokőrző, aki Umárt megtámadta, az ő szülőfalujából, Péguékahából származott. De ez a férfi egy harmadik személyhez, egy ismeretlen falubeli varázslóhoz fordult, akinek fizetett azért, hogy Umárt a saját őzszarvával megölje. Titkának első letéteményese tehát egy bérgyilkos volt, aki rendelkezett azzal a halálos erővel, amely most Umár testét öli. Továbbá a jós szerint a péguékahai emberen és varázslóján kívül egy női személy is szerepelt az ügyben. Egy nő, aki „vizet adott inni" a gyermeknek. 20 Vizet vagy kölessört, amitől most Umár szenved, egyszóval mérget. A titkot ezek szerint három személy osztotta meg egymás közt: egy férfi és egy nő párosa, aki a falunkban lakott és egy másik falubeli varázsló. A támadás indítékának, a titok lényegének kérdésére csak a konzultáció végén került sor, amikor Padégué végre magához vehette a szót, miután a jós vöröskakas-áldozatot írt elő a „kinti fétisen" (Kamarikon őzszarván) az éppen azonosított támadókat célzó ellentámadáshoz. Padégué így kérdezgette a jóst: „Ezen a fétisen kell megölnie a kakast, hogy eloltsa a tüzet (a betegséget, a szerencsétlenséget)? - Igen. - És megmondjuk a
