Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

FEJŐS ZOLTÁN: A néprajzi gyűjtemények tudományos perspektívái

Ha ezt az esetet és a népies modorban készült polgári ebédlő megvásárlásának kérdését egybekapcsoljuk, jól látható nemcsak a népművészet, hanem a nép kategóriájának mint rendező fogalomnak a szűkössége. Ugyanerre utal más módon a másik két példa is. Nem lepődnék meg, ha a példákat hallva valaki feltenné a kérdést: miről is van itt szó? Hogyan lehetséges ilyen káosz egy múzeumi szakágon - hogy ne mondjam egy múzeumon - belül? Rendet tudunk-e tenni, vagy legalább eligazodunk-e az idézett ellentmondásokban, a látszólag egymást kizáró felfogások között, ha a néprajzi gyűjtemények múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélve a tudományos megfontolások érvényesülését keressük? Őszintén szólva: aligha, ne áltassuk magunkat, mert a gyűjtemények alakulását korántsem csak ezek befolyásolják. A tétel, hogy a változó tudomány szerint a gyűjtemények jellege, összetétele stb. is változik, csak viszonylagos, mert létüket más külső hatások is alakítják. így például olyan profán okok, mint a pénztelenség, a raktárak szűkössége, a műkereskedelem vagy a tömegkommunikáció áttételes hatása, nem is beszélve a látogatói igények változékonyságáról. De általánosabb okok miatt is csak illúzió a tudományra hivatkozva „rendet rakni" a perspektívák már-már zavaró kavalkádjában. A néprajz főbb jegyeit illetően ugyanis az egyes országok kutatási hagyományai és változó elméleti tételei miatt nincs konszenzus a kutatók között. így az olyan irányzatokatjelző párok, mint a történeti-jelenkori, a művelődéstörténeti-funkcionalista, az esztétikai-nem esztétikai, a nemzeti-nemzetközi irányultság között bármelyik pólus elsőbbsége és vallott fontossága Európa-szerte eltérő hangsúlyokat kap, sőt egy-egy országon belül is többféle iskola alakul/alakulhat ki. Bár a fogalmak körülhatárolását, a célok megjelölését folyton újra kell gondolni, ez nem hozhat létre egyszer s mindenkorra egységes álláspontot. (S erre nincs is igazán szükség.) Mindegyik idézett példához lehet tudományos érveket rendelni. Csak kulcsszavakban: a klasszikus népi kultúra képének múzeumi megszerkesztése, e kultúra jegyeinek más társadalmi-kulturális körben történő újrafogalmazása, a nemzeti kultúra szerveződése, a nemzetközi vagy globalizált kultúra helyi átértelmezése, a jelenkori kortárs társadalmi konfliktusok problémája, a csoportkohézió, a mindennapi élet esztétikuma, a szimbolizációs eljárások - mind megannyi tanulmányozandó terület, amiket a példák felvetettek, s amelyek a néprajzi megközelítés történetileg is indokolt tágasságát jelzik. Mi is tehát a néprajzi tárgy? Milyen szerepe van a néprajzi tárgy kijelölésében a tudományos megfontolásoknak? Ontológiai szempontból alapvető, mert a néprajzi tárgyat a kutatás hozza létre. Önmagában ugyanis nincs néprajzi tárgy, a tárgyak egészen más célból készültek, nem azért, hogy azok legyenek. Az etnográfia jelölte/jelöli ki őket, mutatott/mutat rá tárgyakra, amelyeket kiemel eredeti környezetükből azért, hogy meghatározott céllal tanulmányozza azokat, és új jelentést kölcsönözzön nekik. A néprajzi tárgy leginkább mint múzeumi, kiállítási tárgy kerül vissza az emberekhez, rendszerint eredeti „származásához" képest jóval tágabb társadalmi körbe.

9 E rámutatás és kiemelés sajátos eszköze tehát a múzeum, mely az elméleti szaktudomány alakulásához képest- általában is, de Magyarországon talán különösen - bizonyos késéssel állítja elő a néprajzi tárgy egyes változatait. Összegzésként először is azt kell hangsúlyozni, hogy a szakterület egyszerre stabil és változékony. Ez a rugalmasság előnyökkel jár, így többek között a nyitottsággal más vizsgálódási lehetőségek, más muzeológiai irányok felé. Aki ebből csak a néprajz bizony-