Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

VÁRI ANDRÁS: Etnikai sztereotípiák a Habsburg Birodalomban a 19. század elején. Szövegek és szerzők

már bemutatott dimenziókban: „értelmi erejük jócskán van. Egészében véve lelkületük is jó, szívük érző és jóindulatú. Bizonyos, rajtuk uralkodó szenvedélyt egyáltalán nem is lehet találni. Legkiemelkedőbb szellemi tulajdonságaik közé tartozik a kiváló emlékezőtehetség és a természetes értelem." (Demian I 804b:44.) Igen, de Demian kénytelen egymás mellé helyezni a csehet és a németet. Itt egyrészt úgy érvel, hogy a fentiek a csehek fő jellemvonásai, ha tiszták és hamisítatlanok („rein és unverfälscht") maradnak, de a szolgaság és az elnyomás („Sclaverey und Druck") rossz útra vitték, deformálták sokukat. Másrészt viszont egyenesen meg kell mondani, hogy „a szlávok az értelmi kultúrában és az ipar szaporításában legalább ötven évvel az ország német lakosai mögött járnak; utóbbiak ismereteinek gazdagsága általában nagyobb, fogékonyabbak az igazságra és az új, jobb intézményekre, mint az előbbiek. Míg a németeket egyszerűen oktatással, előadással lehet iparkodásra és háztartásuk jobb ökonómiájára indítani, addig a cseh vagy a szláv gyakran még saját előnyének kihasználására is csak egy erőszakos lökéssel indítható. Még a nyelv hangszíne is, melyben a két nemzetiséghez szólunk, különböző kell hogy legyen. A német hajlani fog egy szerény, lágy, tisztességtudásra építő tónusra, a szlávot hirtelen, dörgő-dörömbölő hang indítja meg, a németnek tanács, ám a csehnek parancs kell fenyegetéssel." (Demian I 804b:46.) Szóval, ha a csehet a némettel vetik össze, mennydörgő hangú parancsok által ösztökélendő, önérdekét föl nem ismerő, nehezen tanuló néppé válik. A civilizált népek és a Naturmenschek szembeállításának és így a civilizációs program erejének indirekt bizonyítéka, hogy az is él vele, aki - mint például Bredetzky - elítéli a „nacionalizmust" (Bredetzky kifejezése!). Bredetzky a „nacionalizmust" megtalálni véli a legtöbb Magyarországról szóló műben, például az eredetvita alakjában (Bredetzky 1805:V-VI). O maga általunk ismert műveiben sehol nem ad a fentiekhez hasonló sztereotípiákat sem egyik, sem másik népről. De amikor útleírást ír, akkor legalábbis az anyagi kultúra szintjén a lengyelt és a németet a civilizáció két ellentétes pólusára teszi. A II. József uralkodása alatt Galíciába telepített német falvakban a telepesek istállóiban kilenc-tíz kövér tehén áll, a kertben virág nő és még a vaj is jobban ízlik, mint máshol. A lengyelek azonban nem utánozzák németek által meghonosított istállózó állattartást. Babonás és tudatlan emberek lévén pünkösdkor este fáklyákkal rohangálnak a mezőn, hogy a gabona jól sikerüljön. Kész is az ítélet a lengyelről: „A lengyelt az ő szegénységétől elütő német jólét már régen megokosította volna, ha gyámoltalansága és németellenes előítéletei ebben meg nem akadályozták volna." (Bredetzky 1809:1 16-1 18, 126, 128.) £ Kiknek az alkotásai a civilizációs sztereotípiák? § A szerzőcsoportok életrajzi adatait ismerjük ugyan, de ezek magukban nem döntik el, mely társadalmi képletbe soroljuk őket, és ennek következtében mit tartunk e fent vázolt sztereotípiakészlet generálójának. Vegyük sorra a lehetőségeket! Az első generáció osztrák szerzőinek társadalmi eredete vegyes: Rohrer és de Luca bécsiek, Liechtenstern bajor nemes, Kratter sváb. De Luca pályája Sonnenfels támogatásának köszönhetően korán és meredeken fölívelt, majd kegyvesztett lett ugyan, de ő az egyetlen, aki egész életét professzorként töltötte, persze különböző szintű helye62 ken. A többiek, noha írásaikról széles körben ismert értelmiségiek, a legkülönbözőbb