Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Péter A. G. M. De Smet: Herbs, Health, and Healers (Koltay Erika)

és paraziták okozta betegségekben szenvedők aránya. Kézzelfoghatóbbá válnak a százalékok azáltal, hogy a fejlett gazdaságú országokkal összehasonlítva mutatja be a főbb betegségcsoportok előfordulási arányait. így például az előbb említett (fertőző és paraziták okozta) betegségtípusnak e térségben 53 százalék az aránya, míg a nyugati előfordulása csupán 4 százalék. Kedvezőbb a helyzet a neuropszichiátriai, keringési, daganatos és más, nem fertőző betegségekre nézve, ugyanis a régióban csupán 34 százalék, míg a fejlett nyugati országokban 93 százalék az előfordulási gyakoriságuk. A térségben súlyos gondot jelent a malária, amely évente kb. félmillió gyermek és ennél kétszer több felnőtt haláláért felelős. A rosszul tápláltság ugyancsak növeli a térségben a halálozási rátát, különösen a gyermekek és az idősek esetében. A számadatok után a szerző néhány kiragadott példán keresztül mutatja be az ősi betegségképzeteket. Ezek a képzetek a mindent elárasztó életerőben való hiten alapulnak, amely minden teremtménynek létszükséglete, nélküle az egészség megóvása vagy visszaállítása nem lenne lehetséges. A Fekete-Afrika területén leggyakrabban előforduló betegségek okozta patologikus elváltozásokat gyakran jelenítik meg szobrokon, maszkokon és egyéb használati tárgyakon is. Ezeket a tárgyakat alkalmazzák a gyógyításban, rontáskor, a rontás elhárításánál, de szolgálhatnak didaktikus vagy morális célt is, és proverbiális jelentésük is lehet. A betegségek orvosi ismertetésénél a szerző a tárgyakon ábrázolt patológiás vonásokat az adott betegségben szenvedő személy fényképével is illusztrálja. A leggyakrabban ábrázolt vonások a golyva, az arcon előforduló deformitások, heresérv, púposság, dagadt has (ascites), himlő, bénult végtagok, kóros soványság. A himlővel kapcsolatban meg kell említeni azt az örvendetes tényt, hogy az utolsó hirnlos beteget 1977 októberében regisztrálták egy szomáliai kis faluban. A WHO I 950es években indított himlőellenes kampánya meghozta a sikert, melynek révén a világ megszabadult ettől a rettegett betegségtől. A harmadik fejezet a tradicionális gyógyítókkal és az általuk alkalmazott praktikákkal foglalkozik. Nagyon nehéz jellemezni egy tipikus afrikai gyógyítót, mivel nagyon sok típusuk létezik. Jellemzésük helyett célszerűbb közös tulajdonságokat keresni náluk, mint például az egészségről, betegségről való hasonló gondolkodás. A tradicionális gyógyítók legtöbbje a betegséget a szociális kapcsolat fogalmaival és cselekményeivel jellemzi, illetve értelmezi (a már említett életerőben való hit mellett). Ezekből következően az alkalmazott kezelések mindig komplex módon zajlanak. A fejezetben a kötet röviden kitér a gyógyítók tudásának megszerzésére, orvosi jártasságukra és az urbanizáció rájuk gyakorolt hatására. A gyógyítók sokféleségét hausza példán mutatja be. (Ha valakit részletesen érdekel a hausza orvoslás, a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban megtalálható a szerző által is hivatkozott könyv: Wall, L. L: Hausa Medicine. Illness and WellBeing in a West-African Culture. Durham: Duke University Press, I 988.) A professzionális orvoslás nézőpontjából a gyógyítók tevékenységére nézve a szerző négy fő csoportot különít el, amelyek a fejezet fő vázát is adják: ezek a természetfölötti gyógyítás, a gyógynövény-terápia, a szülészet és a sebészet. A természetfeletti hatalmak segítségével történő gyógyítás olyan specialistákat igényel, akik képesek kapcsolatot létrehozni ezen hatalmakkal. Ilyen személyek a térségben mindenhol ismert jósok (javasok), akik sok helyen egy személyben a gyógyítók is. Ők a tradicionális gyógyítók legfontosabb személyei Afrikában. Ők képesek a rossz, a rontás okát felfedni, értelmezni a betegségeket, vagy éppen leleplezni a bűnösöket. A jósló praktikák közül a jorubák