Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Thomas Hengartner: Forschungsfeld Stadt (Schleicher Vera)

rajzban jelen van a térhasználat (például egyes utcák jelentősége, a pályaudvar mint a városi lét központja, a „köztes lét" helyei, például a metró), a városspecifikus viselkedésmódok (például táplálkozási és bevásárlási szokások), valamint a városészlelés kérdéseinek vizsgálata is. Ugyanakkor a mai napig hiányoznak rendszeres kísérletek arra vonatkozóan, hogy a szakma valamiféle egységes városszemlélet mellett foglaljon állást, és szilárd, végleges helyet jelöljön ki a városkutatás számára a néprajztudomány egészén belül. Ezen a hiányosságon látszik segíteni, hogy az 1990-es évek során a kultúrantropológia (német nyelvterületen elsősorban a Frankfurter Institut für Kulturanthropologie und Europäische Ethnologie keretében) fokozatosan kezdi szárnyai alá venni a témát, megalkotva az önálló városantropológiát, melynek szemlélete a jövőben elképzelhetően beszivárog majd a városi néprajzi kutatásokba. Sőt Hengartner vágyai szerint az elméleti és módszertani határok előbb-utóbb mindkét tudományterület részéről átjárhatók lesznek. Annál is inkább szükség van erre, mert bár a néprajztudomány, miközben kitartóan keresgélte hagyományos módszereivel a városban rejtező falut, számos fontos észrevételt fogalmazott meg a város egyes részjelenségeiről, azonban az univerzális városkutatásig, a sajátosan városi jelleg megragadásáig a mai napig sem sikerült eljutnia. A városantropológia legnagyobb erénye viszont éppen az volna, hogy a várost nemcsak mint „locust" (azaz a nem városspecifikus néprajzi vizsgálatok puszta helyszínét), hanem egyszersmind mint „focust" (azaz specifikusan városi jelenségeknek otthont adó helyet) képes kezelni. A szükséges szemléleti és módszertani nyitást végrehajtó néprajztudomány Hengartner reményei szerint úgy volna képes a városi élet és általában az urbánus kultúra megragadására, ahogyan azt az emberek a mindennapokban megélik és formálják: globális átalakulás közepette formálódó különféle életstílusok keretében, melyeket ugyanakkor hagyományos formák és történeti ívek határoznak meg. A néprajz/európai etnológia mint az urbánus lét kategóriáját kritikai-empirikus megközelítésben modellező és ugyanakkor elméleti síkon is megragadó tudomány így fontos építőköve lehetne az urbanitás körül folyó tudományos párbeszédnek.