Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - A művészet mint társadalmi viselkedés. Alfred Gell: Art and Agency (Wilhelm Gábor)

WILHELM GÁBOR A művészet mint társadalmi viselkedés Alfred Gell: Art and Agency. An Anthropological Theory. Oxford - New York: Oxford University Press, 1998. 271 p. A I lz I 997 januárjában - még a vizuális művészetet teljesen új megvilágításba helyező, utolsó könyve megjelenése előtt, 51 évesen, mondhatni, fiatalon - elhunyt brit Alfred Gell egyike volt a legeredetibb szociálantropológusoknak. Messze elkerülve az intézményi hierarchiák szokásos útvesztőit, egyetlen szenvedély, a kíváncsiság sarkallta újabb és újabb témák, illetve magyarázatok felkutatására, más és más, szinte minden esetben meglepő elméletek kifejtésére és alkalmazására. Gell nemcsak szokatlanul kreatív volt a megfelelő szociálantropológiai magyarázómodellek létrehozásában, hanem minden esetben kérlelhetetlen és kristálytiszta logikával tette próbára őket, akárcsak a szóba jöhető alternatív értelmezéseket. Nem pusztán szellemes és fontos problémákat talált (rítus, transz, idő, művészet), hanem igyekezett megfejteni ezeket a lehető legmélyebb szintig. Talán ezzel magyarázható, hogy kevés antropológus, néprajzos kerülte (és kerüli) ennyire következetesen az antropológiai, néprajzi magyarázatok egyik legjobban álcázott, ám talán legjellemzőbb csapdáját: a nem nyelvi társadalmi jelenségek szemiotikai a nyelvi jelentés analógiáján alapuló - magyarázatát (6. p.). Gell meg volt győződve arról, hogy egy ponton ki kell tudni lépni ebből az értelmezési körből. Az antropológiai magyarázatok természete és hatóköre Gellt élete végéig folyamatosan foglalkoztatta. Csaknem valamennyi írásában foglalkozik az elemzett jelenségek és a felhasznált modellek természetének összefüggéseivel. A művészetek antropológiai elméletét kidolgozó legutolsó könyvében gyakorlatilag külön alfejezetet szentel az ezzel kapcsolatos álláspontja kifejtésére (1.4. Egy antropológiai elmélet körvonala), sőt a mű első fejezete (I. A probléma meghatározása: a művészet antropológiájának szükségessége) visszatérően foglalkozik az antropológia, kultúra, társadalom fogalmi problémáival. Itt nemcsak meghatározza az antropológia hatáskörét, elméleteinek jellegzetességeit, l_« hanem összeveti a szociológiai és pszichológiai elméletekkel is (10-1 I. p.). Ráadásul ebben a keretben ez távolról sem öncélúan történik. A művészi tevékenységek, jelenségek és az ezeket körülvevő kapcsolatrendszerek leírásakor ugyanis az utóbbi évtizedekben egy sor értelmezési kísérlettel találkozhatunk, melyek igen nehezen egyeztethetőek össze. Gell ezeket a társadalomtudományi magyarázatok egy-egy típusába helyezi, és amellett érvel, hogy a művészetek művelését csupán néhány szűkebb látószögből észlelik. Vagy nem tekinthetők általános, univerzális magyarázatoknak (az intézményi típusú elméletek esetében), vagy pedig az értelmezendő témának mindössze egy kisebb szeletére képesek magyarázatot adni (mint például esztétikai jellegű elméletek). Gell álláspontja az antropológiai értelmezések területével kapcsolatban világos. Ez a J 46 társadalmi viselkedések színtere. Amit antropológusként vizsgálunk, amivel a terepen