Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BELLÉR ILDIKÓ: Nemzeti örökség és identitás a Kínában élő ujgur kisebbség példáján

az általuk ábrázolt alárendelt népcsoportokról. Más szóval kifejezve: vagy egy fordított, esetleg belső orientalizmussal (Gladney 1998:51) állunk itt szemben, vagy el kell fogadnunk, hogy az Európa-, illetve Nyugat-központú kiindulópont korlátolt, még akkor is, ha önkritikus, mivel nem egy kizárólag Európára jellemző sajátosság, hanem bizonyos egyenlőtlen erőviszonyok hívják életre. Az ujgurokat tehát a domináns, keleti partner „orientalizálja". Noha az Európához való kapcsolat (magyar-ujgur rokonság) már potenciálisan rendelkezésre áll, az ujgur értelmiség egyelőre nem élt ezzel a lehetőséggel, és nem építette bele nemzeti örökségének hivatalos vagy nem hivatalos ideológiájába. Lehet, hogy ez csak idő kérdése. Mindenesetre egy másik magyarázat is elképzelhető. Noha mind az ujgur, mind a magyar identitásnak fontos része a történelmi kontinuitás, a magyarok ázsiai rokonságtudatának a területiség gyenge láncszeme marad, hiszen az őshaza holléte továbbra is bizonytalan. Marad a vérségi alapokra építés lehetősége, mivel a területi kontinuitás csak a honfoglalástól kezdve válik fontossá. A modern ujgurok körében éppen a pragmatikus meggondolásokon alapuló, területiségre és nem elsősorban vérségi alapokra épülő identitás az, amely gátolja az Európához kapcsoló ujgur-magyar rokonság elméletének ideológiai felhasználását. A területi kötődés alapvetősége az ujgur identitás konstrukciójában, azonban nem zárja ki a szomszéd, nyelvileg rokon, vallásilag, kulturálisan és történetileg hasonló tapasztalatokkal rendelkező népek felé való nyitottságot, és ez potenciálisan köti az ujgurokat az iszlám, illetve a török népek világa felé. A nemzeti hagyomány hangsúlyozása tehát önmagában nem feltétlenül elszigetelő, lehet befogadó oldala is. Izoláló tényezőként jelenik meg azonban a magyar identitáskonstrukcióban, amely egyszerre néz Kelet és Nyugat felé: származási ideológiáját tekintve önmagát Európa szerves részének, de ugyanakkor az európai népektől és nyelvektől elszigeteltnek tekinti, távoli rokonait a messze keleti őshazában keresi. Sem az ujgur identitás, amelyet nagymértékben a kínai állammal való kapcsolat határoz meg, sem a magyar, amelynek része a török népekhez (esetleg az ujgurokhoz) vagy akár Belső-Ázsiához való nosztalgikus kapcsolat, önmagában nem magyarázható a leegyszerűsített Kelet-Nyugat kettősséggel, amelyet az orientalisztika és az antropológia hagyományos, eredeti definíciója hallgatólagosan is magában rejt. JEGYZETEK 1. Az ujgurok közötti kutatást a brit Economic and Social Science Research Council tudományos ösztöndíja (R0O02357O9) tette lehetővé. 2. tásd Braginsky (1997) kiváló cikkét, amelyben ilyen újabban kiadott munkákat ismertet. 3. A magyar nemzettudatnak ezt a sajátos kettősségét elemzi Armstrong (1982:47-5 I), Szűcs (1997). 4. A vonatkozó irodalmat terjedelmes volta miatt nem szükséges itt ismertetni; az olvasónak nagy segítségére lehetnek általános bibliográfiák, mint például a Turkologischer Anzeiger. 5. Bellér-Hann és Fleet gyűjteményének több cikke foglalkozik az Európában a Keletről, konkrétabban a törökökről kialakított képpel (Bellér-Hann - Fleet I 995). 6. A téma újabb, érdembeli tárgyalásához lásd például Zimonyi (1997); Kovács-Veszprémy, szerk. (I 997); Róna-Tas( 1999).