Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - A kiállított nép Martin Wörner: Vergnügung und Belehrung (Lackner Mónika)

kiállítás programjába emelte: olyan tárgyakat várt el, melyek formájukkal, díszítésükkel, szép, eredeti és a modern ipar, az ízlés megreformálásában tanulságul szolgálhatnak. Mint Párizsban, Bécsben is a népművészet-háziipar kapcsán felmerültek társadalmi és gazdasági kérdések is: a nemzeti ízlést tükröző tárgyakban az iparilag elmaradottabb régiók és országok gazdasági modernizálásának lehetőségét is látták-emellett a háziipar mint az egyik legjellemzőbb női tevékenység komoly szerepet kapott a nők munkakörét be­mutató kiállítási részlegek körében is. A világkiállításokon megjelenített népművészet, a primitív művészeti formák komoly hatást gyakorolnak a modern képzőművészetre is, elég csak Picasso, Rousseau vagy Gauguin festészetét felidéznünk. Az a világkiállítások természetéhez tartozó igény, hogy a gazdaság, a művészet és a tudomány legújabb eredményei mellett az emberi kultúra fejlődésének egész folyamatát érzékeltesse valamennyi fontosabb állomásával, a kialakult kulturális sokszínűségében, nem maradt hatás nélkül a múzeumügyre sem. Egyrészt előmozdítójává vált történeti, néprajzi stb. gyűjtemények létrehozásában, másrészt éppen a világkiállítások segítettek a prezentáció formáinak kialakításában. Komoly szakirodalma van annak, hogy a világki­állítások milyen szerepet játszottak az iparművészeti törekvések megindulásában és az 1852-től megalakuló iparművészeti múzeumok kialakulásában - az azonban kevéssé is­mert, hogy a néprajzi gyűjtemények és múzeumok létrejöttében is nagy hatásuk volt. Ahogyan Wörner Stoklund szavait idézte: a néprajzi múzeumok a világkiállítások állan­dóvá tételének is felfoghatók. Nem véletlen, hogy az első néprajzi múzeumok éppen a világkiállítások hatására Franciaországban alakultak meg: a Musée d'Ethnographie du Trocadéro (1878), Muséum Ethnographique des Missions Scientifiques (1878). Jelentős néprajzi gyűjtések szintén kapcsolatba hozhatók a világkiállításokkal, regionális kiállítá­sokkal, például az I 873-as bécsi világkiállításon kiállított, Xántus János és Rómer Flóris által összegyűjtött kollekció. Emellett egyes újabb múzeumtípusok születését (az úgy­nevezett szociális és higiéniás múzeumok) szintén a világkiállítások ösztönzésének kö­szönhetjük. Új múzeumok, gyűjtemények létrejötte mellett a világkiállítások jelentőségét új kiál­lítási formák elterjesztésében is lemérhetjük: elsősorban a „néprajzi szoba" kiállítási for­ma az, amelyet a világkiállítások közvetítettek a múzeumi gyakorlatba. A háromdimen­ziós térbe rendezett, jelenetben-enteriőrben kiállított tárgyak és viseleti figurák a leglát­ványosabb formában a skandináv néprajzi anyag elrendezésében jelentek meg, s ez a kiállítási anyag határozta meg az elsőként megalakult néprajzi múzeumok kiállítási for­máit (Nordiska Museet [I 873], Dansk Folkemuseum [ I 879]) és gyűjtőkörét is. Mind az első néprajzi múzeumok (például a Nordiska Museet), mind a világkiállítások kiállítására nagy hatással volt a korabeli zsánerfestészet: például egy, a világkiállítások során a svéd néprajzi anyagban újra meg újra kiállított jelenetet (egy kislány halottas ágyánál) egy 1858-as Amália Lindegren-festményre vezetnek vissza. A skandináv minta mind a gyűj­teményalapításban, mind a gyűjtemény közvetítésének módjában jelentősen befolyá­solta Európa nagy részében a múzeumok helyzetét: a berlini Museum für deutsche Volskstrachten und Erzeugnisse des Hausgewerbes létrejöttében, s a század végére el­szaporodó német múzeumok valamennyien ezt a Hazelius által megálmodott kiállítási formát és gyűjteményalapítási gyakorlatot követték, amikor sorra megjelentek a népraj­zi szobák. Az enteriőr mint kiállítási forma azonban nemcsak néprajzi tárgyak közvetí­tésében volt népszerű, a I 9. század végén, 20. század elején a kor hangulatának felidé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom