Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

LAJTAI LÁSZLÓ - EISLER OLGA: Orvosok és sámánok Nepálban

LAJTAI LÁSZLÓ - EISLER OLGA Orvosok és sámánok Nepálban A dolgozat két magyar orvos nepáli kutatómunkájáról készült beszámoló. Az epilepszia megjelenését és kulturális beágyazódását vizsgálták a jelen viszonyok szerint létező különböző - tradicionális és biomedikális - ellátási szinteken Nepálban. A munka magában foglalta az orvosi és antropológiai ismeretek együttes felhasználását. Javaslatot dolgoztak ki a nepáli magár etnikum területén egy községre vonatkozó közösségi alapú epilepsziagondozási minta projektjére. 1998 folyamán négy hónapot töltöttünk Nepálban. Ottani kutatásunk kettős és egymással összefüggő célkitűzése részben egy közösségi alapú epilepsziaprogram (community-based epilepsy health care pilot project) kidolgozása, részben pedig a magár etnikai csoport tanulmányozása volt. Noha a munka maga is előkészítő tereptanulmánynak felelt meg, korábbi előzményekre épült. Eisler Olga (epileptológus és pszichiáter) I 996-1 997 folyamán egy évet töltött Indiában és Nepálban, és a jelen út tervei ekkor körvonalazódtak. Lajtai László (antropológus és pszichiáter) pedig 1994-95-ben Közép-Amerikában már részt vett egy egészségügyi alapképzési program koordinálásában. A harmadik világban dolgozva az orvos feladata kettős, egyrészt hivatásának, valamint az úgynevezett biomedikális, tehát „nyugati" egészségügyi rendszerben szerzett képzettségének és gyakorlatának megfelelően törekszik a beteg meggyógyítására, másrészt munkájának specifikus aspektusain belül fel kell ismernie és a lehető legjobban meg kell értenie a saját kultúrájától természetszerűleg különböző másik kultúra történéseit, törvényszerűségeit. Munkája csak e két tényező egymással egyenrangú kezelésében és összehangolásában vezethet sikerre. S mindezeken kívül - amennyiben a mentális állapot és a pszichés problémák is tevékenységének fókuszát képezik - elengedhetetlen a „nyugati" és „nem nyugati" pszichológiai elméletekben és a pszichés gyógyítás gyakor- «j latában való jártassága is. Két évvel ezelőtt ezért gondoltuk úgy, hogy szakmai jártassá- 7 gainkat egyesítjük, és együtt vágunk neki az itt leírt feladatnak. [N Munkánk során legfontosabb kapcsolatunk a Tribhuvan Egyetem Orvosi Fakultása- £j nak Pszichiátriai Tanszékével és annak vezetőjével, Mahendra Nepal professzorral volt. Ï^M Helyileg ugyanitt található a Mental Health Project to Nepal központja, amely a tanszék oTg és a United Missions to Nepal közös vállalkozásaként működik. A fővárosban ezenkívül ~~ kapcsolatot teremtettünk az ország legfőbb ideggyógyászával, J. P. Aggrawallal (ugyancsak az egyetemi kórházban), a legnagyobb közkórházak, a Bir Hospital, a Patán Mental Hospital, valamint a katonai kórház e témában jártas szakértőivel, valamint gyümölcsöző volt a Médicens du Monde (Orvosok a Világért) szervezet munkatársaival való konzultáció is. A fővároson kívül Pokharában Kapil Dev Upadyaya vett részt a pilot project tervezésében, ő lenne a tervezett projekt legfőbb munkatársa. A Pokhara és Kathmandu | 2