Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

BÉRES ISTVÁN: Elfelejtett képek egy terepgyakorlatról

BÉRES ISTVÁN Elfelejtett képek egy terepgyakorlatról Ez a fotóesszé az emlékezés során létrejövő mentális kép, a fotó mint képmás és a lefényképezett valóság kapcsolatát feszegeti néhány, terepmunka során készített felvétel, portré illusztrálásával. A dolgozat amellett érvel, hogy a fotó (akár akció-, akár a hétköznapokban használt fényképekről van szó) nem egyszerűen események rögzített formájaként viselkedik, hanem narratívak kiváltójaként is, melyek egyaránt szólhatnak az eseményekről és a képekről. Az így keletkező szövegekhez és magukhoz a képekhez kapcsolódik azután az érteimeztető valamilyen típusú szövege a kutatás egyik végtermékeként. Ennek során a képek egy adott használata lesz az, ami kijelöli helyüket az emlékezés és az értelmezés megkonstruálásában. ^\ fényképnek mint az etnográfiai/néprajzi/etnológiai/antropológiai kutatások kiegészítőjének nagyon régi a története.

1 Kezdetben csupán mint az illusztráció technikai a/apja szerepelt (ugyanis nem voltak reprodukálhatóak könyvben a fényképek), majd amikortól a technikai feltételek ezt lehetővé tették - ténylegesen is helyet kapott ezekben a leírásokban mint illusztráció. Később - egy hosszú fejlődési szakaszt követően saját maga is a kutatás objektumává vált. Segítségével sikerült kidolgozni azokat a vizuális mintákat, sztereotípiákat, amelyek máig hatóan befolyásolják egyes témák („idegen népek", „vadak", „orientalizmus", „szegénység" stb.) bemutathatóságának vizuális kánonját (ami most egy posztkolonialista diskurzusban leleplezhető, újradiszkusszálható).

2 Ebben a folyamatban a fénykép és felhasználói számára leginkább a „valóság" (fogalma) volt segítségére: az a tény ugyanis, hogy nem kérdőjeleződött meg a lefényképezett tárgy eredetije és a képmás közötti közvetlen megfeleltethetőség, azaz a valóság képeként fogadták el a fényképet, hosszú időre meghatározta ennek a médiumnak az identitását. Azok a felvételek, amelyek itt a szöveg mellett szerepelnek, egy többtekercsnyi fekete-fehér felvételsorozat részeként születtek meg I 987 és I 991 között Jugoszláviában, a 2 Horvát Szövetségi Köztársaság északkeleti részén, a Drávaszögben és Szlavóniában, trióként magyarok lakta falvakban: Várdarócon, Kopácson, Kórógyon és Szentlászlón. ^ Sokszor jártunk ott egyetemistaként terepgyakorlaton, meg többen a diplománk meg- ^ « szerzését követően is, mígnem a látogatások sorozata - a polgárháború miatt - meg- oíjg szakadt I 991 -ben. Azóta néha a kezembe került az itt látható képeket is tartalmazó doboz, de legtöbbször ki sem nyitottam. Valójában, mintha megfeledkeztem voltam róluk. Semmi sem az volt már, mint amit a képek mutattak: mintha az emlékeim bizonytalanokká váltak volna, a dolgok referenciális tartalma mintha eltűnt volna. Nem a kis zánkai menekülttáborbeli szobájában többedmagával ücsörgő Etelka néni-e a valóságosabb,

3 ahová 1991 szeptemberének végén került, mint a saját háza tornácán borsót fejtő asszony, amelyet az első két kép mutat?

4 8 7