Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon
A családtagok közül a legritkább esetben vesz csak részt a szülőnő édesanyja. Saját elmondásuk szerint ez utóbbi helyzetek általában nehéznek bizonyulnak a szülőnők számára. Ennek valószínűleg egyik oka a szülések szexuális színezete, a másik - amint egy szülésznő mondja - az, hogy „ilyenkor eszükbe jut az édesanyáknak a saját kihagyott, elrontott anyaságuk, és beléjük van ültetve, hogy a szülés az egy veszélyes dolog, féltik a lányukat, az aggodalmaskodás nem segít ilyenkor..." Az otthon szülés folyamán fontos szerep jut a segítőknek, akiknek feladata, hogy az anya igényeit kielégítsék. Őket „dúlának" nevezik. Maga a szó görögül segítő asszonytársat jelent. A dúlákat többnyire az anyák választják ki, gyakran családtagjuk vagy barátnőjük. Amennyiben nem hívnak senkit, úgy a szülésznő hív magával segíteni valakit a dúlák közül (kifejezetten dúlák I 998-ban tizenketten voltak). A Születéskalauz ( 1998:1 58) így határozza meg a dúla személyét: „Ott volt velünk, fogta a kezünket, inni adott, ha inni kértünk, de kérés nélkül is kitalálta a kívánságunkat, hideg vizes kendőt tett a fejünkre, masszírozta a hátunkat, halk szavakkal biztatott és önbizalmat öntött belénk. Akár a saját nővérünk, anyánk, közeli barátnőnk... Nem orvos, nem is szülésznő, hanem társ a szülés folyamán. Lelki, érzelmi, fizikai támaszt nyújt a vajúdónak, beszél hozzá, elmondja, hogy éppen mi történik, esetleg vajúdási helyzeteket ajánl, simogatja, dicséri az anyát, de azt is észreveszi, hogy mikor van a vajúdónak vagy párnak szüksége arra, hogy egyedül maradjon." A dúlákat néhány országban képzik is (például az USA-ban), Magyarországon ez csak a tervek között szerepel. Megfigyeléseim során azt láttam, hogy a szülésznő és a dúla némely tevékenysége elkülönül egymástól: így a szülésznő hozza magával, és főként ő használja a szükséges eszközöket (magzatiszívhang-követő, homeopátiás szerek, újraélesztő készülék, kémcsövek stb.). O kezdi el a masszírozást, inkább ő kérdezi az anyát érzéseiről, ő vizsgálja meg és ad visszajelzést a szülés menetéről, masszírozza a gátat, segíti kibújni a gyermeket, teszi rá a köldökzsinórra a csipeszt, segíti a méhlepényt megszületni, méri az anya vérnyomását, vesz vért szülés után a köldökzsinórból, ellenőrzi a méhlepényt, tölti ki a hivatalos iratokat. A dúla inkább szóbeli biztatást ad, átveszi a masszírozást, vizet melegít, a szülésznő kezébe adja a melegvizes vattát. A segítő személyek egyike tehát a szülésznő, aki maga bábaként, szülészorvosként és dúlaként tevékenykedik egyben. Ma a szülésznő - amennyiben nem szakmai berkekből vagy baráti társaságból ismeri -csak az állapotos anyával találkozik először, s utána sincs olyan kapcsolat közöttük, mint a régi szülések esetében. Találkozás ezután már csak akkor jön létre, ha a szülők keresik őt valamiért, illetve az előre megszervezett „Otthon születtek" találkozóján. A szülésznő egymaga ellátja a régi orvos és a bába szerepét. A szülésznő maga így vélekedik saját szerepéről: levenni az anyák válláról a »de mi van, ha baj van?« kérdést. Ma, a 20. század végén az emberek arra vannak kondicionálva, hogy tulajdonképpen ők nem tudnak szülni. Aki végre eljut oda, hogy talán mégis, abban is benne van egy árnyalatnyi félelem... és a háborítatlanságukat ez megháborítja. Én ezt le tudom venni a vállukról. Ha én ott vagyok mint szakember, akkor ők tudnak a maguk dolgával foglalkozni. 7\ másik szerepem az, hogy tényleg észrevegyem, ha valami nem a jó úton halad. Egyébként pedig én dúlaként is jelen vagyok, tehát kényeztetnem kell az anyát. [...] És igen, van ez a hetedik érzék ügy, de ezt közösen csináljuk a szülőkkel. Egyre beljebb megy az
