Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon

konyhába forralni a vizet, amibe muskotályos zsályát csöpögtettek bele... [T. T.: Azt ők hozták magukkal?] ...nem, azt mondja az Ági hogy legyen itthon muskotályos zsálya, meg mandulaolaj, meg orbáncfű... és akkor nagy fazékba hoztak vizet és pelenkát... és belerakták ebbe a muskotályos zsályás olajba, és amilyen forró vizet csak elbírsz, nagyon finom a hasadnak... így cserélgetik váltva... másfél órán keresztül biztos, hogy cserélgettük." Egyénenként változó, hogy ki milyen forrásból gyűjt magának támogatást: „...egy dolgot szerettem volna, hogy legyen itthon, az a szőlőcukor volt, hogy hátha elfogy szülés közben az erőm, és akkor valami energia... de nem fogyott el az erőm." Egy dúla így számol be a szülésnél nyújtott segítségéről: „...kérte az anya, hogy masszírozzuk, igen kemény fizikai munka volt, mindig mondta, hogy erősebben, erősebben... a férjjel mindig cseréltünk... végül is úgy szült, hogy az én egyik lábamon és a férje egyik lábán ült, mintha széket csináltunk volna neki magunkból..." A kórházi szülések során a legtöbb szülészorvos férfi, aki elsősorban szakmai tudásával segíti az anyákat. Rajta kívül az asszonyok párja van jelen, mint a másik nem képviselője. O főleg lelki támogatást nyújt, illetve a légzési technika végzésében, az anya fizikai támogatásában segít. A mai otthon szülések alkalmával a férj rendszerint jelen van, s az anyák általában ezt pozitív élményként élik át. (A szülő nő édesapja csak a legritkább esetben vesz részt.) A partner szerepét a következők feladatokban tapasztaltam. Egyrészt konkrét fizikai segítséget nyújtanak (ölelés, masszírozás, megtámasztás, simogatás), másrészt lelki támaszt nyújtanak a szülés egésze alatt és a szülés elakadásánál is (biztatás, beszéd). Ezen túl számtalan esetben láttam, hogy a férj volt az, aki figyelte az időt a méhösszehúzódások között, vagy a hőmérsékletmérések során, ezzel gyakorlatilag a kinti, objektívvilággal tartva a kapcsolatot. A szülésznő szerint: „Nehéz férfiként férfinak maradni szülés közben. Sok erotika van ebben. Van olyan férfi, akinek nem könnyű ezt végignézni. Van olyan szakasza a szülésnek, ami vitathatatlanul erotikus érzéseket kelt. De egy nőnek könnyebb a szülés más jelentését is átélni. Ha érez is erotikusát, de a teremtésben érzi magát részesnek. Előrébb van... De sokszor, ha a párt szülés közben magára hagyjuk, a férfi megtalálja férfiszerepét." (Bóna-Bóna 1998:57.) A férfiak végzik ma is a méhlepény eltávolítását, és többnyire a férfiak viszik el a levett vért a vérellátó intézetbe, illetve intézik a hivatalos ügyeket (mint például a megszületett gyermek anyakönyvi kivonatának elkészíttetését). A kórházban szülésznőkés ápolónők veszik körül az anyákat, akiknek egyrészt közvetlenül segítenek, másrészt közvetítenek az orvos és a beteg között. Az otthon szülések esetében a segítők munkáját a szülés folyamatára való ráhangolódás jellemzi, melyről az anya és a gyermek jelzésein át kapnak információkat. Ráhangolódás egymásra, a szülés ütemére, ezeknek való alárendelődés, engedés, kísérés a kulcsszavak. „Az a jó segítő, aki nem »akar«, hanem enged és kísér." „A nő az erő engedésében, a hagyásban, a teljes odaadásban válhat igazi nővé. Erre taníthatja a szülés" - mondják az anyák. Ahogy látom, a segítők tulajdonképpen ugyanezt csinálják az anyára való ráhangolódáson keresztül, ezzel egy olyan elfogadó és megengedő légkört teremtve, mely egyben mintát is nyújt a szülőanyának. Ez a szociális háló, az anyával az engedésben szolidaritást vállaló nők együttese a legnagyobb nehézségek