Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe
gát mutatják, azzal a megszorítással, hogy a szülőket öregségükre ritkán hagyták egyedül, egyik gyermekükkel életük végén ismét közös háztartásba kerültek. (Illetve igen gyakori volt, hogy a gyerekek közül az, aki házastárs nélkül maradt, a szülőkkel folyamatosan együtt élt.) Ezt (azaz a konszangvinolokalitás és a törzscsalád-háztartás létét) a visszaemlékezők leginkább anyagi okokra vezették vissza; vagyis vagyontalanságra vagy éppen ellenkezőleg, a vagyon kihasználására - de a közeli Kőszegfalva jellemző örökösödési gyakorlata, a német törzsöröklés szokása is ismert volt Kőszegen. Mi lehetett esetünkben a valódi indok? A halálesetek sokkja, a vagyon egy kézben tartása, erős jellemű szülők, kevéssé önálló fiatalok?... De elgondolkodhatunk azon is, hogy mi késztette Dreiszigeréket a rokonság közös udvarba „gyűjtésére"? A történetek tehetősségüket és a rokonság összetartó erejét emelik ki. S valószínűsíthetjük is, hogy az együttélés e módja a rokonoknak anyagi könnyebbséget, társadalmi biztonságot jelentett - gondoljunk csak a Kismartonból Kőszegre költöző Pálmykra, vagy a pártában maradt Kováts lányra -, a szabómester családjának, különösen ómamának és vejének pedig inkább ez utóbbit jelentette, érzelmi biztonságot adva nekik. De vajon az „összetartó rokonság" élő tagjai miért éppen Dreisziger Ferenc és veje halála után, a család anyagi helyzetének megromlása idején távoztak a portáról? Netán azért, hogy az özvegy háziasszonyok üresen maradt lakásaik kiadása révén jövedelemhez jussanak? A válaszok lehetnek ilyenek és olyanok is, mindenesetre őseink esetében a társadalmi és anyagi biztonság megteremtése érdekében működő társadalmi - elsősorban rokoni - kapcsolatháló egy példáját látjuk, mely az egyén életének meghatározó keretet ad, s egyben óvja a perifériára sodródástól. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy e rendszer nem magától működött, hanem jómódú és igen erőteljes személyiségek fogták össze (irányították?): Dreisziger Ferenc és felesége. JEGYZETEK 1. Szövényi Istvánné, 1995. 2. Szövényi Istvánné, szül.: Pálmy Matild (I 9 13) és Kőfalvi Jenőné, szül.: Pálmy Ida ( 1910-1999). 3. A. G. tanárnő (szül.: 1918); F. R. (19 14-1998): H. M. (szül.: 191 7):. S. M. gazdálkodó (1910-1997). Az iparosok közül: L. A. fodrász (szül.: 1944); P. J. bádogos (1904-1999); W. J. asztalos (19201995). 4. A család további feladatának szokás tekinteni a néprajzi irodalomban az utódok felneveléséhez szükséges feltételek biztosítását, valamint a falusi földműves családok esetében a termelési funkciót (Tárkány Szűcs 1981:409). 5. Lásd bővebben például Tárkány Szűcs I 98 1:409-410. 6. Lásd bővebben például Tárkány Szűcs I 98 1:4 1 1-460. 7. Andorka és Faragó az iparosodás előtti magyarországi család- és háztartás-szerkezetet vizsgálva családnak csupán a szociológiai irodalom által családmagnak nevezett nukleáris családokat tekinti, azaz a gyermektelen és gyermekes házaspárokat, illetve a gyermekével özvegyen maradt szülőt (Andorka-Faragó 1984:405).
