Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe
az ismerősök ajánlották a lányokat - akik között volt magyar és horvát, paraszt és iparos, jómódú és szegény családból való egyaránt - a szabómester feleségének, illetve ők javasolták a falusi lányoknak, hogy Dreiszigerékhez szegődjenek. A lányok szegődésének gyakori szempontja volt, hogy barátnőjük, testvérük lehetőleg a közelben, esetleg a szomszédban legyen. Arra, hogy egy családból több embert is alkalmazzanak egyszerre, esetünkben nem volt példa, az viszont előfordult, különösen a jobb módú falusiak körében, hogy egy-egy család egymás után több lányát is ideküldte nem cselédnek, hanem családtagnak, háztartásvezetést tanulni. Munkavállalásuk hátterében a tanulás- különösen, ha figyelembevesszük, hogy 20 év fölött ritkán, általában I 6-/ 7 évesen, 6 elemi és az ismétlőiskola elvégzése után, egykét évre vagy férjhezmenetelükig szegődtek 29 -, a városi háztartásvezetésbe való beletanulás, az úri konyha fogásainak elsajátítása állt, amit a világlátás, a városi környezet megismerésének vágya s az esetek többségében nem utolsósorban anyagi motivációk egészítettek ki. 30 Az emlékezet szerint a szabómester háztartásában dolgozók közül néhányan családjukat támogatták, pénzüket rendszeresen hazaküldték, legtöbben viszont magukra költötték keresetüket. Stafírungjukhozágyneműt, divatos ruhákat vettek, vagy egyszerűen félretették pénzüket. Városi munkavállalásukban szerepet játszott továbbá férjhezmenetelük előnyösebb feltételeinek megteremtése: a stafírung összegyűjtésén, kiegészítésén kívül városban élő emberrel - kistisztviselővel, kisiparossal, kiskereskedővel vagy ez utóbbiak valamelyikének segédjével - való házasságkötés lehetősége, ami többségük számára társadalmi presztízsük emelkedését jelentette. A Dreiszigeréknél alkalmazott lányok többsége azonban hazatért, és saját falujabeli vagy környékbeli gazdához ment feleségül. De azért köztük is akadt legalább egy, aki Kőszegen maradt, mert a városban megismert iparossegéd vette nőül. Dreisziger Ferenc háztartásában a lányok szegődtetésének feltétele csupán az volt, hogy tiszták és erkölcsösek legyenek. Az egyezség megkötése után rögtön munkába álltak, próbaidejük nem volt, de ha akartak, szegődési idejük lejárta előtt is fölmondhattak. A cselédlány feladatai közé tartozott a lakás és műhely takarítása - bár ez utóbbi tisztán és rendben tartását a szabómester megkövetelte alkalmazottaitól -, fűtés, cipőpucolás, apró mosások, nagymosás előkészítése - a ruhák mosósajtárba, fadézsába való bekészítése, a fahamu ruhára szűrése -, mosogatás, az ételek előkészítése, főzésnél, befőzésnél való segítség, az étel felszolgálása a családtagok és a műhely alkalmazottai számára, az unokák tízóraijának elkészítése, vásárlás, a kert gondozása, az állatok - disznók és baromfiak - etetése; azaz mindenes lányként alkalmazták őket. A nagymosást a ház nőtagjai együtt végezték, olykor fogadott mosónő segítségével, a vasalást pedig kőszegi vasalónőkre bízták. A házban szakácsné nem volt, a konyha főnöke, a főzés irányítója a szabómester felesége volt. Fogadtak viszont dajkákat, mikor az unokák csecsemők voltak, akik közül az egyik mindenesként, házvezetőnőként a lányok férjhezmeneteléig a háznál maradt. Munkájukért hetente fizetést, a háznál lakók ezenkívül kosztot és kvártélyt kaptak. Lakóhelyük a házon belül a konyha és a pince közti cselédszobában volt, ahol ketten, s ha kellett, hárman is alhattak, hiszen fekvőhelyül szolgált nemcsak az ágy, hanem a supedlis dívány és annak ágyneműtartó fiókja, supedlije is. Ezeken a bútorokon kívül egy keskeny asztalka, egy-két szék, egy sublót és egy 5-6 akasztós fogas (kleider stuck) volt a szobában. Ruháikat ez utóbbin, a sublót fiókjaiban, illetve a magukkal hozott ládában, az ágy alatt
