Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Képektől elbűvölve az új berlini Európai Kultúrák Múzeumában (Járosi Katalin)

Az első tér képutazása a középkortól indul el. Az előfordulási gyakoriságban és az tárgyak típusának tekintetében is a legrelevánsabb képhasználat elsőként a templomokban volt. Az itt fellelt festett, hímzett képek és faragott szobrok a vallásos világkép leképeződéseit elsősorban földrajzi megosztottság szerint mutatják be. A szénitől való függés részben közösen jellemezte az európai embert, de a technikák, motívumok és stílusok variációi igen fontos szerepet kaptak a regionális egységek közösségeinek identitásképzésében. A középkor a vizualizált élmények szempontjából nem homogén és monoton világ: a különböző technikával készült oltárok, szentképek, adományozóportrék, kegytárgyak stb. még egyesével születtek, egyedi és páratlan darabok voltak. Ezek szemlélése nemcsak megerősítette az individuum kötelességérzetét istene és egyháza iránt, hanem az egyetlen, ember által alkotott vizuális gyönyörködtető entitás is volt. A labirintus következő állomása a könyvnyomtatás feltalálásának következményeit szemlélteti: a képek- reprodukálásuk által - elvesztették lokalitásukat, s a lakosság egyre nagyobb részére váltak hozzáférhetővé. A modellfaragók műhelyeiben készült nyomódúcok a képek változatos anyagokból és technikákkal való sorozatgyártását tették lehetővé, ami aztán a képek mindennapos használatához vezetett. A vallási tárgyú vizualizált világ a 18. századtól kiegészült profán és azon belül is elsősorban politikai tartalommal, de Európa ekkor fedezi fel és teszi láthatóvá újra az antik mondavilágot is. Bútorokat, kályhákat és egyéb használati tárgyakat tett e korszak kép- és információhordozóvá. A következő kamrák a képkészítés technikai tökéletesedését és a sokszorosításban végbement változásokat mutatják be a 19. század beköszöntéséig. 15. századi technikák elevenednek fel újra, mint például a fanyomat, mely az első képsokszorozó technikák közé tartozott, de más technikai eljárások és anyagok kezdték kiszorítani, mígnem a könyvnyomtatás elterjedésével ismét népszerűvé vált. Igazi forradalmat azonban a litográfia feltalálása jelentett, melynek technikáját és rezultációját is megismerhetjük. A litográfia a ruhadíszítéstől a tésztasütésen keresztül a játékig rányomta vizuális nyomatait az élet szinte valamennyi szférájára. Sütő-, marcipán- és vajformamodellek, kenyérbélyegzők, kékfestő-vagy játékkártyanyomatok, épületmodellekés iskolai füzetek nemcsak vitrinek mögött, hanem megtapintható közelségben is sorakoznak a kiállításon. A pusztán „megnézésre" szánt s már nem kizárólag a hitélethez kapcsolódó képek a 18. században önálló életre keltek: sorozatban gyártották őket, s bizonyos alkalmakra még a legszegényebbek is vásároltak belőlük. Az Úton levő képek című kabinokban a képnézés-képszemlélés „intézményesített" szokásainak 19. századi változataival találkozhatunk. A csekély pénzért szobrokat mutogató szavolyai fiúkat vagy az észak-olaszországi Teszinó-völgyi mozgó képmutatványosokat Európa-szerte ismerték. A képekkel való manipuláció (például csatajeleneteket ábrázoló festményeknél a tüzet és a fegyverlövedéket hátulról megvilágították, lencsékkel felnagyított képekhez engedtek bepillantást, illetve a laterna magica) utcák, terek és piacok fontos mulattatóeszköze volt. A panorámaképek távoli tájakat hoztak közel egy széles közönség számára, egyszerre tanítottak, gyönyörködtettek és szórakoztattak. Emellett az illusztrált könyvek sem hiányoztak ekkortájt az otthonokból. A neurupini, wissembourgi, Bassano del Grappa-i, epinali és moszkvai nyomdák készítették Európában a leghíresebb képeskönyveket, melyek az informáláson túl ízlést és világszemléletet formáltak egy széles olvasóközönség számára. A képelőállítás tömegessé válásával együtt