Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Képektől elbűvölve az új berlini Európai Kultúrák Múzeumában (Járosi Katalin)

A közel százéves múlt névváltoztatások, más intézményekkel való egyesülések és elválások sorozatát jelentette a berlini Néprajzi Múzeum számára.

2 A születő és eltűnő néprajzi múzeumok azonban néhány entitáshoz mereven ragaszkodtak, azokhoz, melyek a néprajztudomány alapkérdés-feltevését, tárgyához való attitűdjét és problémamegoldó módszereit foglalják magukban. A késő középkortól egészen napjainkig a német anyanyelvű népcsoportok különböző rétegeinek köréből s többnyire a munkás hétköznapokból származó tárgyak (elsősorban öltözékek, textíliák, viseletek, bútorok, háztartási eszközök, edények, kerámiák, profán grafikák), valamint a különböző foglalkozási ágak eszközei, festmények, vallásos tárgyú grafikák, képek, plasztikák, fényképgyűjtemények és dokumentumok különböző életmódokat és kultúrákat voltak hivatva szemléltetni. Az objektumok gyűjtésének és ezek kiállításának relevanciáját a német etnicitás fogalmára fűzték fel e tudomány művelői: a letűnt német népnek - ha a fogalom problémásnak, szűknek bizonyult, akkor a német nyelvterületek lakóinak - a sajátosságait, megkülönböztető jegyeit azok használati eszközeibe és életmódjába rejtve vélték megtalálni. A „múlt" ilyen szempontú felelevenítéséhez fűződő attitűdök az utóbbi évtizedekig szinte változatlanul és determinisztikusán rányomták bélyegüket a Volkskunde típusú néprajztudományokra, igya berlini Néprajzi Múzeum kiállítási anyagára is. A berlini fal leomlása után a két részre szakadt múzeum - a kelet- és nyugatnémet társadalom közeledésével megegyező módon-csak igen lassan, hosszas diszkussziók után talált egymásra, miközben átalakította önnön kereteit és szemléletmódját. Időközben egy másik berlini kulturális intézmény, az Etnológiai Múzeum (Museum für Völkerkunde) háza táján is új szelek kezdtek fújni, mert az Európával foglalkozó gyűjtemény munkatársai úgy gondolták, hogy anyaguk egy részét érdemes újrastrukturálva, az etnicitás és a nacionalitás köré szerveződő tematikától eltávolodva, más gyűjtőktől átvett anyagokkal ötvözve bemutatni. A Völkekunde típusú néprajztudomány szintén etnikailag egységesnek feltételezett népcsoportokat vizsgál, azok társadalmi, politikai, gazdasági, vallási, művészeti stb. rendszereit szinkrón és/vagy diakrón metszetben tárja fel. A Volkskundétól eltérően azonban vizsgálati tárgyként idegen etnikai csoportok szolgálnak. A I 9. században a Völkerkunde a mai Németország területén az egyre nagyobb jelentőségre szert tevő porosz (majd német) felfedezőutak és a kolonializáció legitimációjaként szolgált: a geográfiai távolságokat legyőzendő, „helybe szállított" egzotikus kultúrák „szépségükben", „másságukban" és „tárgyi gazdagságukban" érdeklődést, csodálatot és megelégedést váltottak ki az anyaország lakóiban. A berlini Néprajzi Múzeum közel 225 000, 74 szakcsoportra osztott tárgyából és az Etnológiai Múzeum európai gyűjteményének körülbelül 40 000 darabra tehető, etnikai csoportok szerint szortírozott anyagából I 999. június 24-én megszületett az Európai Kultúrák Múzeuma (Museum Europäischer Kulturen), mely első, Kulturális kapcsolatok európában: faszcináció kép (Kulturkontakte in Europa: Faszination Bild) című kiállításával

3 nemcsak egy új és fontos színfoltként hat a berlini múzeumok térképén, ahogy azt a kiállításismertető állítja, hanem avantgárd forradalmat jelent a múzeumokról, a néprajzi gyűjtés módszeréről, jellegéről és céljáról való szemléletmódban is. A kiállítás kontextusa egy olyan Európa, melyben a különböző nemzetek, mindenekelőtt gazdasági és politikai értelemben, egyre szorosabban érintkeznek, ugyanakkor kulturális változataikban többnyire egymás mellett élnek. Az új múzeumban megkísérlik egyrészt ezeket a nemzeti és/vagy vallási alapon szerveződő kultúrákat történeti össze